Nemrég olvastam egy anyuka blogbejegyzését, ahol azt ecsetelte, mit élt át csemetéje első egész éjjel tartó bulizása során. Az első gondolatom az volt, hogy bár az én édesanyám is ilyen jó fej lett volna annak idején! Aztán eszembe jutott, hogy azért ha baj volt, ő is mindig lélekszakadva rohant akárhova is. Csak éppen előtte és utána napokig mást se hallottam, csak hogy mennyi baj érheti az embert az éjszakában... De ugyebár ez egy szórakozni vágyó tinilányt a legkevésbé sem tántorít el - legfeljebb jobban odafigyel magára. És akkor az anyai intelmek már legalább célba értek.