A fenti megállapítás sokszor megfordul az ember fejében, főként, amikor a hírekben bizonyos megtörtént esetekről van szó: "szerelmi bánatában öngyilkosságot kísérelt meg a kamasz fiú", "eltitkolta terhességét majd a kukába dobta gyermekét a tizenéves anya" és hasonló vagy akár kevésbé szélsőséges példák.

A gyermekkorból serdülővé vált ifjak fejében gyakran valóban nagy a zűrzavar - de ez valószínűleg minden történelmi korban így volt. Mégis, olyan bődületes dolgokat talán nem műveltek a régi tinédzserkorúak, mint amit napjaink fiataljai.

Ahogyan Mohás Lívia megfogalmazza "Ki vagy te?" című, önjáró fiataloknak szóló önismereti könyvében: "a meggondolatlan viselkedés, a nagyképű okoskodás tudatlansággal vegyítve, a hősködés és a félszegség, a szorongásaik és ezek ellensúlyozása pimaszsággal." (...) "valamit,amit persze nem mindannyiukra jellemző, szinte elviselhetetlennek érzek: a felszínességüket. Azt, amikor csak a külsőt és a felszínt nézik. Pont emiatt megvezethetők közhelyes sületlenségekkel; behódolnak műsoroknak, tévéprodukcióknak, amik alkotóik gyengeelméjűségére utalnak. Ha elbódítja őket valamilyen divatmárka, csodálattal felnéznek arra a társukra, aki azt a cuccot viseli, lenézik azt, aki nem." (...)"Az a legrémesebb, amikor a felszínességük öntudatos követelőzéssel társul. Ezt is, azt is akarnak maguknak, szülőket és felnőtteket hibáztatnak, amiért az élet olyan, amilyen."

"Akit sikeresen meghódított és ural a "sláger" (mai szóval: ami "trendi"), azt el is butítja. Állnak ácsorognak, "csápolnak a tömegben a tömegemberek. Az eszeveszett rajongók már védtelenek, szinte képtelenek az ellenállásra.
A védtelenné tett fiatalt (...) a reklám harsogása is végzetesen extrovertálttá teszi és tette. Ami azt jelenti, hogy csakis a külvilág és a külsőség kelti fel vágyait.
"

Az idézett könyv 2006-os kiadású, de napjainkban ugyanúgy aktuális. És hogy miként jutottunk el a szélsőséges hírek példájától a tévéműsorokig? Egyszerűen. Hiszen olyan tévéműsorok és a reklámok által uralt világban élünk, amely olyan hamis világképet sugall az arra fogékonyaknak (akik közt nagy arányban vannak a még kialakulatlan értékrendű fiatalok, akiket könnyű befolyásolni és az orránál fogva vezetni), amelyben minden csak a pillanatnyi élvezetről, a "mert megérdemlem" életérzésről szól - és nem foglalkozik a következményekkel.

Ahogyan Mohás Lívia utalt rá könyvében: a tömegmédia el is butíthatja és morálisan lezüllesztheti azt, aki túlságosan a hatása alá kerül. És szélsőséges esetekben ez sajnos odáig vezethet, hogy a fiatalok mintegy álomvilágban élnek (erre sokan - és egyre többen - rá is erősítenek alkohollal, drogokkal, tudatmódosító szerekkel, mert ők úgy érzik, csak így képesek "elviselni" a valóságot) és képtelenek felmérni tetteik következményeit. Még akkor is ha ezzel saját maguknak vagy/és másoknak ártanak.

Tihanyi-Konda Szilvia

 


 

Címkék: fiatal kamasz álomvilág serdülő tizenéves tömegmédia

A bejegyzés trackback címe:

https://kamaszgondok.blog.hu/api/trackback/id/tr473371563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alexa7 2012.06.16. 21:31:18

Ez szerintem egy nagyon nagy probléma a mai világban. Azért írok most hozzá ehhez a cikkhez, mert most éppen van egy személyes tapasztalatom a lányom kapcsán. Nagyon szeleburdi egy leányzó, és hiába próbálom úgy nevelni, ahogyan kell, egyszerűen nem hallgat a szép szóra. Csak megy a saját feje után, nem figyel semmire. 17 éves csak, és a napokban esett meg például az is, hogy védekezés nélkül élt szexuális életet. Persze teljes pánikban volt, és nem merte elmondani nekem. Mire éppen az utolsó pillanatban megtudtam és vittem az orvoshoz egy 72 órás tablettáért. Nem tudom, hogy mit tudnék vele csinálni... :(
süti beállítások módosítása