A fenti megállapítás sokszor megfordul az ember fejében, főként, amikor a hírekben bizonyos megtörtént esetekről van szó: "szerelmi bánatában öngyilkosságot kísérelt meg a kamasz fiú", "eltitkolta terhességét majd a kukába dobta gyermekét a tizenéves anya" és hasonló vagy akár kevésbé szélsőséges példák.
A gyermekkorból serdülővé vált ifjak fejében gyakran valóban nagy a zűrzavar - de ez valószínűleg minden történelmi korban így volt. Mégis, olyan bődületes dolgokat talán nem műveltek a régi tinédzserkorúak, mint amit napjaink fiataljai.
Ahogyan Mohás Lívia megfogalmazza "Ki vagy te?" című, önjáró fiataloknak szóló önismereti könyvében: "a meggondolatlan viselkedés, a nagyképű okoskodás tudatlansággal vegyítve, a hősködés és a félszegség, a szorongásaik és ezek ellensúlyozása pimaszsággal." (...) "valamit,amit persze nem mindannyiukra jellemző, szinte elviselhetetlennek érzek: a felszínességüket. Azt, amikor csak a külsőt és a felszínt nézik. Pont emiatt megvezethetők közhelyes sületlenségekkel; behódolnak műsoroknak, tévéprodukcióknak, amik alkotóik gyengeelméjűségére utalnak. Ha elbódítja őket valamilyen divatmárka, csodálattal felnéznek arra a társukra, aki azt a cuccot viseli, lenézik azt, aki nem." (...)"Az a legrémesebb, amikor a felszínességük öntudatos követelőzéssel társul. Ezt is, azt is akarnak maguknak, szülőket és felnőtteket hibáztatnak, amiért az élet olyan, amilyen."
"Akit sikeresen meghódított és ural a "sláger" (mai szóval: ami "trendi"), azt el is butítja. Állnak ácsorognak, "csápolnak a tömegben a tömegemberek. Az eszeveszett rajongók már védtelenek, szinte képtelenek az ellenállásra.
A védtelenné tett fiatalt (...) a reklám harsogása is végzetesen extrovertálttá teszi és tette. Ami azt jelenti, hogy csakis a külvilág és a külsőség kelti fel vágyait."
Az idézett könyv 2006-os kiadású, de napjainkban ugyanúgy aktuális. És hogy miként jutottunk el a szélsőséges hírek példájától a tévéműsorokig? Egyszerűen. Hiszen olyan tévéműsorok és a reklámok által uralt világban élünk, amely olyan hamis világképet sugall az arra fogékonyaknak (akik közt nagy arányban vannak a még kialakulatlan értékrendű fiatalok, akiket könnyű befolyásolni és az orránál fogva vezetni), amelyben minden csak a pillanatnyi élvezetről, a "mert megérdemlem" életérzésről szól - és nem foglalkozik a következményekkel.
Ahogyan Mohás Lívia utalt rá könyvében: a tömegmédia el is butíthatja és morálisan lezüllesztheti azt, aki túlságosan a hatása alá kerül. És szélsőséges esetekben ez sajnos odáig vezethet, hogy a fiatalok mintegy álomvilágban élnek (erre sokan - és egyre többen - rá is erősítenek alkohollal, drogokkal, tudatmódosító szerekkel, mert ők úgy érzik, csak így képesek "elviselni" a valóságot) és képtelenek felmérni tetteik következményeit. Még akkor is ha ezzel saját maguknak vagy/és másoknak ártanak.
Tihanyi-Konda Szilvia