"Úgy éreztem, hogy Anyám sosem figyelt oda a lánya elesettségére, különben miért nem tűnt fel neki, hogy segítségre lett volna szükségem, legalább pár jót tanácsra, beszélgetésre, nem csak arra, hogy dirigáljon és folyton veszekedjen velem, és végighallgassa néha egy kiskamasz sirámait? Frusztrált voltam és túlérzékeny, és összezavarodott..."

"Elsősorban a kinézetemmel voltak gondjaim, persze: miért zsírosodik a hajam, mit tegyek a pattanások ellen, hogyan legyek vékonyabb, stb. Ezek miatt az önbizalmam a béka segge alatt volt olykor... jó lett volna néhány használható tanács Anyámtól, vagy legalább csak hogy kibeszélhessem magam neki...de sosem volt rám ideje."

Kedves Kamaszokat Nevelő Szülők!
Ez a rövid levélrészlet figyelemfelhívás, mely talán az Önök számára is hasznos információkkal szolgál.
Vegyék észre, hogy a serdülőkori  dac és hisztik mögött talán segélykiáltás rejtőzik!
Ha sok is a munkájuk és fáradtak, mégis, legyen egy kicsit több idejük az esti beszélgetésre kamasz csemetéjükkel! Ha a kommunikációs szálak erősek és a szülő-gyerek közti bizalom erős tud maradni, sok bajt megelőzhetünk!

Tihanyi-Konda Szilvia