Sokan azt hiszik, a szülő feladata kimerül a természetes gondviselésben és abban, hogy biztosítsa a gyerek számára a magas színvonalú szórakoztató-ipari hátteret, hogy mindazt élvezhesse, amit a tudomány és a technika nyújtani tud, és amit a szülő esetleg gyerekkorában nélkülözött. A túlzásba vitt liberalizmus káros következményeit viszont felmérések és kutatások százai, valamint maga az élet igazolják. Sem a szülők, sem a tanárok, de még a munkahelyek sem tudnak mit kezdeni az olyan fiatalokkal, akik mindig is azt tettek, amit akartak, és ha valamihez nem volt kedvük, azt egyszerűen ott hagyták.

Dr. James Dobson pszichológus egy érdekes metamorfózisra hívja fel a figyelmet: a kamaszkor egy olyan  dinamikusan változó életszakasz, amely pattanásokkal kezdődik, és szakállasan ér véget. Ugye, milyen találó megállapítás?

Arra a nyilvánvaló tényre is rámutat írásában a pszichológus, hogy ez az időszak bizony nagyon megterhelő az egész család számára, mivel felborítja a korábbi érzelmi és erőviszonyokat is. Ilyenkor derül ki, hogy a szülők addigi gyermeknevelési attitűdje mennyire bizonyul sikeresnek. 

"A gyermeküket gondosan nevelő szülőket két szélsőség fenyegeti leginkább, amelyeknek mindegyike káros és kerülendő. Az egyik a teljesen liberális nevelés, ilyenkor a szülő –vagy abból a meggyőződésből, hogy ezzel hátráltatná egyénisége kibontakozását, vagy csupán hanyagságból– nem fegyelmezi, nem tiltja el gyermekét semmitől. Nagyon veszélyes módszer, nem készíti fel a nehézségekre, nem tanítja meg a kudarcok feldolgozását, nincsenek beépített korlátok a gyerek életében, amelyek megoltalmazzák a veszélyektől." - említi a szakember nyomán az axel.hu cikke. 

" A másik szélsőség a túlzott védelem/félelem illetve a kemény bánásmód. A túl szigorú szülő megakadályozza gyermekében az egészséges szabadságtudat kialakulását. Ha mindent irányításunk alatt tartunk kamaszkorú gyermekünk életében, akkor megakadályozzuk abban, hogy egyszer elszakadjon tőlünk, és önálló életet éljen. Az apa, aki azzal a felkiáltással, hogy „az élet kemény, sok pofonnal jár, nem fenékig tejfel” és így tovább, ridegtartással neveli gyerekét, nem adja meg neki a szükséges érzelmi támaszt, lelki sérüléseket okoz neki. Az anya, aki annyira félti csemetéjét, hogy legszívesebben magához láncolná, és egyedül nem engedné soha sehova, egészségtelen függőséget épít ki saját maga és gyermeke között."

„A gyereknek két dolgot kell adnunk útravalóul: gyökereket és szárnyakat.” –összegezhetjük a helyes magatartás lényegét.