Az alábbiakban egy segítségkérő olvasói levelet adunk közre, amely sok tekintetben rávilágít a ma fiataljaival kapcsolatos lehetséges gondokra, elsősorban a veszélyes számítógép-függőségre. A levélre adott válaszunkat - terjedelmi okok miatt - a következő bejegyzésben olvashatják.

Kedves szakértő !

Az én fiam 14 éves, most nyolcadikos. Pici kora óta nagyon sokat foglalkoztam vele. Az oviban is, miközben más gyerek rajzolt, az én fiam a nevét írta a rajzlapra. Egyszóval okos gyerek és szófogadó is volt mindig. Másodikos kora óta zongorázik,és nagyon tehetséges is. Versenyekre jártunk,ahol jó eredményeket ért el mindig. Szeretett is zongorázni, ő akarta és nem lett ráerőltetve. Jól is tanult, kitűnő volt a magatartása is.

Aztán következtek a változások: ötödiktől egyre gyengébben tanult. Egyedül a matematikát és az infót. Most is emelt szinten tanulja a matematikát és lehetőséget kapott hogy két nyelvet tanulhat az iskolában. Jött a hetedik osztály, egyre többet hazudott: nincs lecke, nem kell tanulni, nem kaptam jegyet,meg ilyenek. Aztán utólag kiderült hogy sok jegye volt és mind 1,2,3. És ami engem leginkább zavar,az az hogy nagyon sokat játszik a számítógépen,egyre többet.És ez miatt a tanulás is meg a zongorázás is háttérbe szorult.

Azt el kell hogy mondjam hogy ettől az évtől változott a zongora tanárja,akit nem igazán tud megszokni. Nem is akarta már ezt az évet, de a volt zongora tanárnénije megbeszélte vele, hogy kár lenne kihagyni, mert év végén meglesz neki az alapfokú vizsgája. És valójában ő döntött úgy hogy akkor jó,megcsinálja. Ha nem lenne ez a fránya számítógép,ami miatt nem akar tanulni.

Pedig most fontos lenne, a pályaválasztás miatt is. Az iskolában nincs vele gond, rendesen viselkedik,nincs panasz rá ,de amikor hazajön, egyenesen a géphez ül és nem tudom róla levakarni. És persze az idő alatt sem tanul.

Rossz példát tőlünk nem látott. Nálunk soha nem voltak veszekedések, nem iszogatunk, nem cigizünk, nem hazudozunk egymásnak, a lehetőségekhez megfelelően megkapta azt amit szeretett volna, persze vannak határok. Nem tudom hol hibáztam,és hogy hogyan tovább.

Úgy érzem tehetetlen vagyok vele szemben. Ha azt mondom hogy gépezzen kevesebbet mert kellene tanulni is, akkor azt mondja hogy nincs lecke, nincs tanulni való. Emiatt rengeteg a vita köztünk. Sajnos és ugyanakkor hála az égnek hogy egy gépünk van, és amikor a bátyja hazajön a munkából szinte könyörögnie kell hogy engedje őt is a géphez, hogy megnézhesse az üzeneteit. Kihúztam már az áramból, elraktam a gépet, de hiába. 

Szeretném ha megértené hogy tanulnia kell,mert a mai világban anélkül nem sokra megy az ember. Gépezhet is, de ez már túlzás! Ha nem szolok akkor nincs gond,és vita sincs. De nem tudom szó nélkül hagyni, hogy ezzel elrontja az életét, hiszen a jövőjéről van szó. Nem miattunk kell tanulnia, hanem saját magáért.

Nem beszélve arról hogy nem is egészséges annyit ülni a gép előtt.Próbáltam szép szóval,próbáltam kiabálva,de hiába. Szeretem a fiamat és a legjobbat akarom neki,de jelen pillanatban tanácstalan vagyok. Előre is köszönöm válaszát.

Tisztelettel:
Gabi

---

A levélre adott választ ezen a linken találhatja meg.

Címkék: függőség számítógép probléma kamaszkor viselkedésváltozás szülői szigor

A bejegyzés trackback címe:

https://kamaszgondok.blog.hu/api/trackback/id/tr775614382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.