Az utóbbi évek-évtizedek egyre inkább a technika térhódításáról szólnak: ma már minden fiatal ért valamilyen szinten a számítógéphez, sokaknak van a telefonján is internet, a virtuális valóság a mindennapjaink része lett. Ebben a felgyorsult világban könnyű túlzásokba esni. Ezért is beszélhetünk a kényszerbetegségek egyik új válfajáról, a számítógép-függőségről vagy sokaknál az internet-függőségről.

Az alábbiakban egy kétségbeesett édesanya levelére adott válaszomat olvashatják, akinek a korábban igen kiváló magaviseletű és jól tanuló fia - a kamaszkor küszöbén - egyszer csak elkezdett hazudozni, majd egyre jobban elmerült a számítógépes játékok világában ahelyett, hogy a továbbtanulásra összpontosítana... És milyen sokan vannak ezzel így! Bizony, félelmetes dolog szembenézni a felnőtté válással. Azért van megoldás, nem is túl bonyolult. Talán érdemes továbbolvasni a cikket hasznos tippekért.

Kedves Gabi!

Sajnos a probléma, amiről ír, napjainkban egyre több családban merül fel.
Ennek oka lehet a külső környezetből áradó feszültség + a továbbtanulás miatti stessz és még a társas kapcsolatok terén történő dolgok is jelentősek hozzájárulhatnak. Egyszóval összetett a dolog, amit első körben azzal is elintézhetnénk, hogy az iskolai pszichológushoz vagy tanácsadóhoz kellene fordulni vele. Azért természetesen nem feltétlenül kell erre sornak kerülnie, ha családon belül is sikerülne sok-sok beszélgetéssel, illetve a nevelői attitűd változtatásával megoldást találni a dologra.

Sok fiatal azért "szokik rá" a számítógépre, mert nála ez a feszültséglevezetés eszköze, ha úgy tetszik, kényszercselekvés. Más pedig ugyebár dohányzással, féktelen szórakozással, gyógyszerrel, drogokkal próbál magán "segíteni". Tehát ebből az aspektusból nézve, jobb a helyzet, visszafordíthatóbb a folyamat, mert azért a számítógép használatát könnyen jóra is lehet fordítani. Akár hasznosak is lehetnek bizonyos mértékig, még a lövöldözős játékok is... Na persze, a környezetet ettől még roppant mód idegesítheti és aggaszhatja is  a dolog. Viszont, a mai digitális világban, sokak számára ez a szórakozás egyik módja, még ha egészségtelen is órákat a gép előtt gubbasztani.

A levelében írja, hogy nem volt kényszer, nem erőltették a zongorázást. Nekem mégis úgy tűnik, mintha túl hangsúlyos lenne ez a dolog, mintha a szülői elvárást nehezen élné meg a gyermek. Talán a kamaszkori útkeresés, lázadás is ennek az oka, de persze ráerősíthet, ha nem szereti annyira az új zongoratanárát.

A baráti körében van-e változás? Akár nem a személyekben, az is lehet, hogy az eddigi barátai viselkedésében is tetten érhető valamiféle zavar, viselkedésváltozás. Ez fontos lehet, de beszélgetések során ki lehet deríteni.
Az nagy baj, hogy hazudozni kezdett a fiú az iskolai jegyek tekintetében. Ez viszont azt jelzi, hogy a szülő-gyermek kapcsolatban zökkenő, kommunikációs probléma van. Tehát emiatt is nagyon hangsúlyoznám, hogy próbáljanak többet beszélgetni egymással, de ezt sem szabad erőltetni.

Azt javasolnám, hogy csináljanak jó hangulatú családi programokat, olyat, amiket ő is szeret: kirándulás, meccs, koncert... - és ha egy ilyen eseményen együtt jól érzik magukat, máris kialakul egyfajta bizalmi kapcsolat újra. Mert ez az, ami csorbát szenvedhetett az utóbbi időben.

A zongorázásról csak arról essék szó, ha a fia hozza szóba. A számítógéppel kapcsolatban pedig azt lehetne csinálni. mivel másnak is szüksége van rá, beoszthatnák előre, hogy ki mikor használhatja a gépet, de akkor ez mindenki által egyformán betartandó szabály legyen, így nem érzi személyét érintő támadásnak.
 
Nem hinném, hogy szülőként hibázott, hiszen elég tipikusnak gondolom a felmerült problémát: sajnos nagyon sok családban hasonló gondok merülnek fel kamaszkorban.
Biztos vagyok benne, hogy a fia tudja, milyen fontos a továbbtanulás, de talán éppen emiatt szorong annyira (plusz ki tudja még, mi minden járhat a fejében? - szeretne másként kinézni, szeretne a lányokhoz  közeledni, de nem tudja, hogyan, stb? - ezeket kéne jó hangulatú beszélgetés keretében kibeszélni.)

Tudom, hogy nehéz elnézni, hogy szerintünk "a másik éppen hogy szúrja el az életét" (legalábbis az ember néha így gondolja), de mégis arra biztatnám, hogy egy ideig HAGYJÁK RÁ amit csinál. (Mondjuk egy hónapig.) Fe fog tűnni neki, hogy egyszercsak senki nem foglalkozik azzal, hogy őt irányítani próbálja, azaz: egy lázadási eszköz kicsúszik a kezéből.

Természetesen ezzel párhuzamosan nagyon fontos éreztetni vele, hogy SZERETIK ÉS BÍZNAK BENNE ÉS TUDJÁK, HOGY OKOS FIÚ, AKI TUDJA MIT CSINÁL. Egyszóval, próbálják egyenrangú felnőttként, tisztelettel kezelni - és akkor ő is ugyanúgy fog tenni. Ez egy kamasznak rettenetesen fontos: az, hogy elismerjék, hogy hamarosan felnőtté válik.

Remélem, hasznos tanácsokkal tudtam segíteni.
Sok türelmet és kitartást kívánok!

Tihanyi-Konda Szilvia

 

Címkék: függőség számítógép probléma kamaszkor viselkedésváltozás szülői szigor

A bejegyzés trackback címe:

https://kamaszgondok.blog.hu/api/trackback/id/tr15613493

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.