Ellentmondásos kamaszt nevelő szülő fordult hozzánk. Társ-oldalunk "Problémás kamaszkor" rovatába érkezett a segítségkérő írás. Látszólag jól nevelt és udvarias fia már egyáltalán nem akar részt venni a házimunkában, inkább játszik, facebook-ozik...mint ahogy kortársainak a többsége.

"17 éves fiam és a párom közötti feszültség miatt kérném segítségedet. Alapvetően a fiam igazán jó gyerek. Versenyszerűen sportol, színitársulat tagja, sokat olvas, jó társaságban mozog, kedves és jó humorú. Persze, néha még vele is nehéz.

Vannak napok amikor nem lehet hozzá szólni, lusta mint a bűn, utálja a tanulást, házimunkát és a hétvégeken (nyáriszünetben) amikor nincs programja, akkor csak a számítógépével, psp-vel foglalkozik.

Én tudom, hogy ez mind hozzá tartozik a kamaszkorhoz de a párom, aki minden támogatást, legyen az anyagi, lelki, tanulás stb., biztosít neki, nagyon nehezen viseli ezt. Tiszteletlenségnek és lustaságnak tudja be. És úgy van vele, ha a gyerek nem erőlteti magát akkor ő sem fogja. A fiam viszont természetesnek veszi, hogy ezek a dolgok neki járnak. Ezt nyilván én rontottam el" - írja az önmagát vádoló édesanya. Pedig amit írt, sajnos korunk tipikus kamasz-jelensége. 

"Szóval, most ott tartunk, hogy rettenetesen összevesztek egymással mert a fiam nem porszívózott fel, amikor a párom megkérte rá. Nem is ezzel volt a baj, hanem amikor megkérdeztem miért nem azt válaszolta (a nyáriszünetben, a kanapéról, a psp-jéről fel sem nézve), hogy nem volt ideje rá. Összevesztek és a fiam most sértődötten átvonult a nagyszüleihez (ikerházban lakunk) akik persze tárt karokkal várták sanyarú sorsú unokájukat...

A párom nem vár el sok mindent ezek után csak annyit, hogy ha hazajön akkor legalább tisztelettudóan köszönjön. A fiam pedig most a fejébe vette, hogy még ennyi sem jár ki neki. Mert neki ne parancsolgasson ha egyszer nem az apja (ez a második házasságom). Klasszikus. Én meg hiába mondtam, hogy nem parancsolt, szépen kért. Nem állunk ostorral a feje fölött. Hogyan oldjam meg ezt a helyzetet? Egyikőjüket sem akarom elveszíteni."

Mit lehet válaszolni egy ilyen levélre? A szülő itt igazán nem hibáztatható. A helyzetet azonban meg kell oldani.

Valóban nem lehet könnyű egy 17 éves fiúval, de azért talán a helyzet nem olyan sötét. A leírtak alapján nem tűnik úgy, hogy ilyen szélsőséges volna a szituáció.
A kérdező azt nem írta le, hogy a párjával mióta vannak együtt, ők mennyire értették meg egymást korábban a fiával, mi váltott ki változást vagy eddig is voltak engedetlenségi problémák? Pedig ez is sarkalatos pont lehet.

A nagyszülők részéről egyfelől érhető is, hogy szeretetüket úgy fejezik ki, hogy örömmel várják, ha átmegy a fiú - ugyanakkor jó volna, ha ők is megpróbálnák ráébreszteni, hogy neki is volnának bizonyos kötelességei, hátha hallgat rájuk. Sajnos ha most nem sikerül erre ráébreszteni, később még nehezebb lesz rávenni bármiféle segítségre.

Viszont annak nincs értelme, ha valaki hirtelen szigorral akar rendet tenni, mert azzal csak ellenkezést válthat ki, ami természetes reakció egy ilyen helyzetben. Mint az a dacosság is, hogy csakazért sem köszön, mert így bosszanthatja azt a férfit, aki "elbitorolta" az édesanyját tőle.

Mert végső soron itt a kamaszkori lázadáson kívül egyfajta hatalmi harcról is szó lehet a család férfi tagjai között. Hiszen, mint az édesanya írta, sokáig egyedül nevelte a fiát, aki talán túlságosan is hozzászokott a jó dolgához. Éppen ezért ő lehet az, mint hozzá legközelebb álló személy, akire hallgathat, de csak akkor, ha okosan, szépen, szelíden közelít és megpróbálja megértetni vele, miért fontos, hogy ne csak elvárjon, hanem ő is segítsen otthon, tegyen le valamit az asztalra. Mert ha most nem szokja meg ezt, mit várhat tőle később?

(Sajnos napjainkban igen sok olyan fiatal van, akiknek még harmincéves korukban is oda kell tenni az ételt és minden mást és úgy érzik, a "mamahotelben" teljes kiszolgálás jár nekik, ez is egy társadalmi jelenség. De ez már egy másik cikk témája lehetne...)

Tihanyi-Konda Szilvia

 

 

Címkék: lustaság kamaszkor serdülő engedetlenség mostohaszülő viselkedésváltozás szülői szigor

A bejegyzés trackback címe:

https://kamaszgondok.blog.hu/api/trackback/id/tr384904160

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.