Nemrég olyan pályázat került meghirdetésre, amelynek témája a fenti cím. Örömre adhat okot, hogy ezek szerint mások is úgy gondolják, hogy ez a terület - legalábbis hazánkban - meglehetősen feltáratlan, viszonylag kevés mű foglalkozik a fiatalok problémáival, a jelenkori magyar kamaszok helyzetével pedig még kevesebb. Ráadásul ezek többnyire szakírók, pszichológusok, stb. általi írások - pedig a hangsúlynak azon kellene lennie, hogy mit gondolnak magukról, jövőképükről maguk a tizenévesek?!?

Társ-oldalunk Fórum rovatában egy aggódó anyuka nemrég 11 éves kislánya viselkedésének drasztikus megváltozása miatt fordult hozzánk.
"A lányom még csak 11 éves és úgy érzem hogy máris beléptünk a kamaszkorba. Kb 1 hónapja nem lehet vele bírni, csúnyán beszél felesel nem akar tanulni, pedig idáig szinte kitűnő tanuló volt versenyekre járt. De most nem érdekli semmi, lassan kezdek belerokkanni..." - panaszkodott.
Sorait olvasva azonnal megfogalmazódott bennem a válasz: bizony, ez a prepubertás kor kezdete, amikor nem meglepő a kiskamaszokban dúló érzelmi vihar...