Kamaszkorunk kezdetén megbolondul a testünk, összezavarodik a lelkünk, átértékelődnek korábbi társas kapcsolataink. Másképpen kezdünk tekinteni világunk többi szereplőjére. Új játszmák alakulnak ki a családon belül is. Nem ritka, hogy az az apa-lánya viszony is gyökeres fordulatot vesz serdülőkorban. Erről szól az alábbi írás.

Egy kis pszichológia: minden kislánynak az apukája az első szerelme - a serdülőkor kezdetekor azonban az apa és lánya kapcsolatában megjelenik az ödipális tabu, amelyet heves érzelmi kilengések követhetnek. Amikor egy lány tinédzser korba lép, már nem igényli ugyanúgy az apai ölelést, odabújást, ezt pedig az apának is figyelembe kell venni. Észre kell venni, amikor a gyerek inkább elhúzódik vagy hárít bizonyos érintésektől. Lehet, hogy korábban viccesnek tartotta a fenékre paskolást, most viszont már rosszul van tőle...

Másik fontos kérdés: a külső. Különösen lányok érzékenyek kamaszkorban arra, hogy mások mit és hogyan mondanak róluk.  Fontos, hogy az apa kifejezésre juttassa: szépnek látja a lányát. De nem lépheti át a nőiességének privát szféráját, még jó szándékú bírálatokkal és kritikával sem, különösen nem a kilókat illetően...

„Tizenöt évesen felszedtem néhány kilót. A csípőmön megjelenő zsírpárnáktól rosszul lettem – meséli Erika. – Megpróbáltam vékonyabbnak tűnni. Két számmal kisebb nadrágot vettem fel, amit alig tudtam begombolni, és hosszú pólót húztam fölé, hogy elrejtsem a kényes testrészeket. A szüleim ezért kinevettek, és azt hiszem, ezzel kezdődött minden.”- mesélt kamaszkori problémái kezdetéről Erika az NLCafé oldalán.

A fiatalok önbecsülésében nagyon fontos szerepe van a szülőknek, testvéreknek és a család többi tagjának is. Sokat segíthetünk gyermekünknek azzal, ha fokozott türelemmel figyelünk minden apró jelzésére, amit közölni próbál. Figyelembe kell vennünk, hogy a legtöbb kamasznak nagyon alacsony az önértékelése: legtöbbször, minél nagyobb a hangja, annál bizonytalanabb önmagában...

Sok szülőt össze is zavar a kialakuló új helyzet és hogy mostantól mennyire kell a fiatalt már felnőttnek tekinteni és meddig tart pontosan a gyermekkor?

Nem láthatunk bele egymás fejébe - gyakran csak az odafigyelés és a megfelelő mértékű tolerancia a kifizetődő.Harmonikus családban, gondoskodó szülőkkel élve, a megfelelő bizalom és kontroll arany középútján haladva, minden bizonnyal sikerülhet jól átvészelni ezeket az éveket.