Pán Péter szindrómaként is ismert az a jelenség, amikor a fiatal felnőttek nagyméretű kamaszokként próbálnak élni - semmire és senkire nem tekintve. Csak a mának élnek és elvárják, hogy szüleik továbbra is kiszolgálják őket... Az ilyesmi régen is előfordult, de elvétve. Ma azonban a társadalmi normák felborultak, a média által sugallt szingliség és a többi "trend" segítenek elkendőzni a fájó valóságot: valamivel ezek a fiatalok nem tudnak szembenézni.

Nemrég egy nagyon jó helyzetkép-felvázolást olvastam egy politikai jellegű blogon. A politikai felhangtól függetlenül, valóban eléggé találóan festi le a szerző azt a körülményt, amely nem csupán őt, de vélhetően rajta kívül sokakat másokat is aggaszt, legyenek bár szülők, tanárok vagy szimpán felelősen gondolkodó felnőttek.