Amikor ezt a blogot évekkel ezelőtt útnak indítottam, még kicsik voltak a gyermekeim. Abban az időben a cikkeimet elsősorban más munkáim és a saját gyermekkorom megpróbáltatásai ihlették. Később egyéb elfoglaltságaim miatt  "rápihentem" a folytatásra. De most eljött az az idő, amikor már nem csak megfigyelőként vagy az emlékeimre támaszkodva nyilatkozhatom a témáról! 

Bizonyos felmérések szerint a szülők a 14 éves lányokat tartják a legnehezebben kezelhetőnek. Vajon miért éppen őket? A kutatók erre több választ is adnak.

Szerte a világban előfordul, hogy bizonyos településeken külön rendeleteket hoznak helyi szinten például valami megakadályozására vagy tiltására (magyar példa is van!). Később pedig lehet, hogy a jogalkotók meg is feledkeznek róla és esetleg valami még évtizedekkel azután is érvényben van, hogy már rég nem aktuális a kérdés...

A Stúdió K "Nincsenapám, seanyám" című előadására szeretném felhívni a figyelmet az alábbiakban, hivatkozással a Nők Lapja Café-n megjelent  írásra - Vekeredy Tamás ajánlásával.

Ellentmondásos kamaszt nevelő szülő fordult hozzánk. Társ-oldalunk "Problémás kamaszkor" rovatába érkezett a segítségkérő írás. Látszólag jól nevelt és udvarias fia már egyáltalán nem akar részt venni a házimunkában, inkább játszik, facebook-ozik...mint ahogy kortársainak a többsége.

Hosszú és nagyon érdekes cikket közölt június közepén a HVG online. Az írás aktualitását Gordon Neufeld és Máté Gábor közös munkája, A család ereje című kötet adja. Ebben a szerzőpáros a kortárs-orientáltság veszélyeire hívja fel a figyelmet.

Az utóbbi évek-évtizedek egyre inkább a technika térhódításáról szólnak: ma már minden fiatal ért valamilyen szinten a számítógéphez, sokaknak van a telefonján is internet, a virtuális valóság a mindennapjaink része lett. Ebben a felgyorsult világban könnyű túlzásokba esni. Ezért is beszélhetünk a kényszerbetegségek egyik új válfajáról, a számítógép-függőségről vagy sokaknál az internet-függőségről.

Az alábbiakban egy segítségkérő olvasói levelet adunk közre, amely sok tekintetben rávilágít a ma fiataljaival kapcsolatos lehetséges gondokra, elsősorban a veszélyes számítógép-függőségre. A levélre adott válaszunkat - terjedelmi okok miatt - a következő bejegyzésben olvashatják.

A kérdés kissé általánosít, de azért mégis rávilágít a probléma lényegére: napjainkban a körülöttünk lévő világban is egyre több a frusztráció, negatív viselkedés, ez pedig hat egyrészt a családok mindennapjaira is. A szülők is hamarabb elveszítik a türelmüket, könnyebben hangos szóváltásra, akár egy-egy pofon elcsattanására kerülhet sor. Pedig az agresszió csak még több feszültséget okoz és egyéb káros következményei lehetnek.

"Miért nem csináltad már meg?..." "Figyelj rám, ha hozzád beszélek"..." - az efféle mondatok bizonyára mindenkinek ismerősnek tűnnek. Sok szülő - és kamasz! - panaszkodik a tinédzser években bekövetkező örökös hadakozás miatt, melynek lényege gyakran az, hogy a tizenéves miért hanyagolja el iskolai vagy otthoni feladatait, miért felesel és egyáltalán: miért olyan flegma, lusta, nyegle, nemtörődöm - legalábbis a felnőtt szemszögéből.

Elsősorban érzelmi biztonság. Ha ez adott, és a szülő-gyermek kapcsolat erős alapokon áll, jól tudnak egymással kommunikálni és határozott, de nem túl merev szabályok vannak, nagy baj nem történhet, a kamaszéveket várhatóan sikerül majd kisebb súrlódásokkal átvészelni. Ugyanis nincs kőbe vésve, hogy minden tinédzsernek meg kellene "őrülnie" kamasz évei alatt...

Sokan azt hiszik, a szülő feladata kimerül a természetes gondviselésben és abban, hogy biztosítsa a gyerek számára a magas színvonalú szórakoztató-ipari hátteret, hogy mindazt élvezhesse, amit a tudomány és a technika nyújtani tud, és amit a szülő esetleg gyerekkorában nélkülözött. A túlzásba vitt liberalizmus káros következményeit viszont felmérések és kutatások százai, valamint maga az élet igazolják. Sem a szülők, sem a tanárok, de még a munkahelyek sem tudnak mit kezdeni az olyan fiatalokkal, akik mindig is azt tettek, amit akartak, és ha valamihez nem volt kedvük, azt egyszerűen ott hagyták.

Ismét olyan témához nyúlunk, amelyben szülő kér segítséget megváltozott viselkedésű gyermeke neveléséhez.

A  telefonszolgáltatók idén is nagy karácsonyi kampányba kezdtek, mellyel elsősorban a fiatalokat célozzák, hiszen manapság melyik kamasz ne örülne egy okostelefonnak?! Csakhogy ez a kis kütyü számos baj forrása lehet...

Ebben a bejegyzésben újfent egy segítségkérő szülő levelét adom közre. Ezúttal nem társ-oldalunkra érkezett a kérés, az interneten böngészve találtam rá, de annyira fontosnak tartom a felvetését, hogy ide másolom az egész levelet. (Dr. Süli Ágota szakértői válaszát az eredeti helyen lehet elolvasni.)

Mikortól engedi meg egy felelős szülő a gyermekének, hogy együtt aludjon a barátjával/baránőjével? Ez a probléma mindig is nehéz kérdést vetett fel, de napjainkban az anyukák, apukák talán még nehezebb helyzetben vannak. Meddig érdemes tiltani a dolgot (érdemes-e egyáltalán...), vagy jobb inkább engedékenynek lenni és inkább a közelben tudni csemeténket, így talán könnyebb a veszélyt csökkenteni, hiszen otthonunkban mégsem olyan kiszolgáltatott a fiatal?...