Ismét olyan témához nyúlunk, amelyben szülő kér segítséget megváltozott viselkedésű gyermeke neveléséhez.
Társ-oldalunk tanácsadó rovatába nagyon sok az alábbihoz hasonló megkeresés érkezik, ezért is adjuk közre az alábbi levelet.
"10 éves kislányom van és mostanában nem lehet vele bírni.A családi körülményünkről annyit írnék sajnos elég sok gondunk van anyagi párkapcsolati ami végül is elég sok vitát hoz magával de azon dolgozunk hogy együtt maradjon a család és neki mindent megtudjunk adni .Ezt ő is tudja mert elmondom neki amit hogy megértsen dolgokat persze csak bizonyos dolgokat mert van amit neki nem kell tudnia.
Mostanában az iskolában lányokkal bandába verődnek ezzel nem is lenne probléma csak visszafelesel,vállhúzogatás,csúnya beszéd,persze ezt nem engedem neki és kerekedik a nagy viták .
Persze mindig övé az utolsó szó .
Volt hogy leültem vele megbeszélni a dolgot lelkizni próbáltam vele példát mutattam de eredménytelen volt .
Atyai pofon is elszállt eltiltások ,büntető írások ,leültettem gondolkozni és ezek nem érdeklik nyűggel végig csinálja de csak vállat von rajta..sokszor kérdeztem tőle miért nem tudjuk megbeszélni vagy miért nem képes betartani hogy nem feleselek tanárnak szülőnek stb.
Az a baj elég sokat dolgozom és hamar elszakad a cérna 4 szer 5ször rászólok és utána fegyelmezem amivel lehet.Később meg elmondom neki látod ha normálisan viselkedtél volna nem így alakult volna az egész.már az iskolába is behívtak mert a Tanárok szerint tűrhetetlen a viselkedése.Én mondtam nekik én otthon megteszek mindent de iskola falain belül én már nm tudok fegyelmezni ezt nekik kell valahogy lefékezni csak az a baj akkor szolnak ha már nagy gondok vannak."
Nehéz helyzetben van az anyuka, hiszen a fegyelmezésben a türelemnek nagy szerepe van, de aki nagyon sokat kényszerül dolgozni, annak sem ideje, sem energiája nem nagyon marad a problémák békés megoldására és ez bizony sok családban visszaköszön manapság.
Természetesen megpróbáltunk hasznos segítséget nyújtani válaszunkban, melyből az alábbiakban idézek:
"Sajnos a sorai között ott lapul a válasz is, hogy a serdülőkorba éppen belelépő (s emiatt hormonális zavarok, érzelmi felkavarodottság, stb) kislánya viselkedése miért válhatott hirtelen olyan elviselhetetlenné. (...)
Az nagyon jó, hogy Ön megpróbál minél többet beszélgetni vele, ami nyilván nem könnyű, hiszen a munkahelyén is erején felül kell teljesítenie, talán túlóráznia is. Ez is egy alapvető probléma, hiszen most éppen arra volna szükség, hogy jobban odafigyeljenek a gyermekre (még akkor is, ha a kislány talán úgy tesz, mintha éppen nem akarná ezt) és nagyon sok türelem, tolerancia szükséges a szülő részéről is ezekben az években. Mindez alapozhatja meg azt a bizalmat (oda-vissza), ami meggátolhatná a tinédzserkori nagyobb kilengéseket.
A tiltást, fenyegetést semmiképpen nem javasolnám, csak végső esetben. Ebben a korban a függetlenség iránti vágy növekedése és a parancsok elleni lázadás normális, ahogy az is, hogy több időt szeretne tölteni a barátokkal, esetleg a tanulás rovására is. Sajnos a pimaszság, visszafeleselés is együtt jár mindezzel, sőt, akár a trágárabb, „felnőttes” szóhasználat is, bárhogy nem tetszik ez a szülőnek.
A „bandázás” is gyakori a kiskamaszoknál, akik ilyenkor identitásválságba kerülnek és a csoportokba verődés növeli az (egyébként megrendült) önbizalmukat. Az is gyakori, hogy a kortársak véleménye számít csak, a szülőnek „csakazértse” fogad szót egy gyerek. Éppen ezért nem érdemes túl erőszakosnak lenni a szülőnek, a tiltásnak nincs sok értelme, esetleg éppen tekintélyvesztést érhetünk el vele. (...)
Azt javasolnám, hogy – egy bizonyos fokig - engedje neki megtapasztalni a tettei következményeit (pl. egy-két rossz jegy, beírás az ellenőrzőbe, stb), hátha abból jobban okul. Ugyanakkor, ha már annyira szeretné, hogy „nagy lánynak” tekintsék és elismerjék a „jogait”, akkor érdemes lenne tudatosítani benne, hogy erre csak abban az esetben számíthat, ha ennek megfelelően képes viselkedni és számot adni tetteiről."
A kérdezőnek adott további tanácsokat ezen a linken lehet megtalálni.
Tihanyi-Konda Szilvia
