Kamaszkorunk kezdetén megbolondul a testünk, összezavarodik a lelkünk, átértékelődnek korábbi társas kapcsolataink. Másképpen kezdünk tekinteni világunk többi szereplőjére. Új játszmák alakulnak ki a családon belül is. Nem ritka, hogy az az apa-lánya viszony is gyökeres fordulatot vesz serdülőkorban. Erről szól az alábbi írás.

Régóta kutatják, hogy milyen hatással van az egyénekre a környezet. Az is tény, hogy alapvetően társas lények vagyunk, ezért természetes igényünk a közösségi lét, a közösségben való létezés. És itt jön képbe az, hogy megpróbálunk megfelelni a közösségi szokásoknak, az úgynevezett "csoportnormának". Akkor is, ha emiatt esetleg értékrendbeli válságba kerülünk - de valamiért mégis fontosnak érezzük, hogy ahhoz az adott közösséghez tartozzunk. Ez pedig személyiségünkre is rányomhatja bélyegét.

Ellentmondásos kamaszt nevelő szülő fordult hozzánk. Társ-oldalunk "Problémás kamaszkor" rovatába érkezett a segítségkérő írás. Látszólag jól nevelt és udvarias fia már egyáltalán nem akar részt venni a házimunkában, inkább játszik, facebook-ozik...mint ahogy kortársainak a többsége.

"Miért nem csináltad már meg?..." "Figyelj rám, ha hozzád beszélek"..." - az efféle mondatok bizonyára mindenkinek ismerősnek tűnnek. Sok szülő - és kamasz! - panaszkodik a tinédzser években bekövetkező örökös hadakozás miatt, melynek lényege gyakran az, hogy a tizenéves miért hanyagolja el iskolai vagy otthoni feladatait, miért felesel és egyáltalán: miért olyan flegma, lusta, nyegle, nemtörődöm - legalábbis a felnőtt szemszögéből.

A lassan "lelkileg is beérő" kamaszok folyamatosan keresik a válaszokat a felmerülő problémákra, de még nehezen tudnak kialakítani megnyugtató álláspontot tényleges élethelyzetük és vágyaik eltérésének feloldására, szüleik rájuk vonatkozó terveik és saját elképzeléseik közötti kompromisszum megtalálására. Bizonyos nézőpontból etikusnak és nyitottnak tűnnek, mások véleménye szerint viszont szorongónak és döntésképtelennek.

Aki e sorokat olvassa, biztosan volt már kamasz - vagy éppen e nehéz időszak éveit tapossa. Ez esetben is tartogathat számára a cikk hasznos információkat és ebből is láthatja: nincs egyedül kusza érzéseivel, bizonytalanságával. Hiszen ezer meg ezer sorstársa küszködik hasonló problémákkal!

Bőrtípustól függetlenül, a tinikorosztálynak szinte mindig baja van az arcával: kinek az orra, kinek a szája nem tetszik, vagy éppen a szeplőit utálja. Azonban eme problémák eltörpülnek, ha egy-két pattanás tűnik elő, vagy éppen több...

Társoldalunk  tanácsadó rovatába érkezett az alább idézett bejegyzés, amelyben a kiskamasz egy korábbi olvasmányát említi, amelyet talán nem kellett volna még elolvasnia, mert a mondanivaló azóta is nyomasztja...

Nemrég olvastam egy anyuka blogbejegyzését, ahol azt ecsetelte, mit élt át csemetéje első egész éjjel tartó bulizása során. Az első gondolatom az volt, hogy bár az én édesanyám is ilyen jó fej lett volna annak idején! Aztán eszembe jutott, hogy azért ha baj volt, ő is mindig lélekszakadva rohant akárhova is. Csak éppen előtte és utána napokig mást se hallottam, csak hogy mennyi baj érheti az embert az éjszakában... De ugyebár ez egy szórakozni vágyó tinilányt a legkevésbé sem tántorít el - legfeljebb jobban odafigyel magára. És akkor az anyai intelmek már legalább célba értek.

A fenti megállapítás sokszor megfordul az ember fejében, főként, amikor a hírekben bizonyos megtörtént esetekről van szó: "szerelmi bánatában öngyilkosságot kísérelt meg a kamasz fiú", "eltitkolta terhességét majd a kukába dobta gyermekét a tizenéves anya" és hasonló vagy akár kevésbé szélsőséges példák.

A fenti mondat sok tizenévest nevelő szülő szájából elhangozhatna... Mégis, ezeket a szavakat egy cikkből kölcsönöztem, amelyet alább idézni is fogok, mert nagyon jól példázza az átlagos tini "világrengető" problémáit.

A kamaszkori lázadás ismert dolog. Kinél erősebb, kinél elviselhetőbb méreteket ölt. Egy jól szituált családban is történhet meglepő kilengés a gyerekek viselkedésében - de ha valóban rendezett körülmények között nevelkedik a fiatal, valószínűsíthető, hogy a viselkedése a normális mederben marad. De ha a szülők között sok a veszekedés, esetleg éppen válnak, vagy akár még más tényező is belezavar az érzékeny korba lépett serdülő életébe, meglepő és akár tragikus dolgok is történetnek. Mint az alábbi történet példája is tanúsítja.

Sok szülő panaszkodik a fenti problémáról. Igaz, hogy ez generációról generációra ismétlődő fogas kérdés, mégis, mintha napjainkban megsokszorozódtak volna az efféle gondok. Mi lehet ennek az oka?