Régóta kutatják, hogy milyen hatással van az egyénekre a környezet. Az is tény, hogy alapvetően társas lények vagyunk, ezért természetes igényünk a közösségi lét, a közösségben való létezés. És itt jön képbe az, hogy megpróbálunk megfelelni a közösségi szokásoknak, az úgynevezett "csoportnormának". Akkor is, ha emiatt esetleg értékrendbeli válságba kerülünk - de valamiért mégis fontosnak érezzük, hogy ahhoz az adott közösséghez tartozzunk. Ez pedig személyiségünkre is rányomhatja bélyegét.
De miért is olyan fontos bizonyos közösségekhez tartozni, legyen az egy iskolai csoport, vagy sportkör, egy bulizás miatt összejáró társaság vagy galeri?
Többek között azért, mert ezek a közösségek egyfajta erőt jelentenek: jó valahova tartozni, ahová más nem - és már ez is erősítheti az önképet (ami különösen kamaszkorban eléggé ingatag lábakon áll). Ezért is különösen fontos, hogy úgy érezze a csoport tagja, hogy a közösség tagjai befogadják, elfogadják, megértésre találjon közöttük, hogy úgy érezze, hasonszőrűek között van. Fontos a "mi-érzés". Akár annyira felmehet az értéke, hogy a szülők, testvérek véleményénél is fontosabbá válik, mit mondanak társaink.
A csoportba való bekerüléstől azonban számos szakaszon megyünk át, mire igazán be tudunk tagozódni (vagy nem), ez pedig jelentős változásokat okozhat bennünk. De mivel a csoport is egy "élő szervezet", azon belül is zajlanak változások.
Bagdy Emőke ismert pszichológus öt fő csoportdinamikai történést nevez meg: csoporttá alakulás, a csoport strukturálódása,rendszerré szerveződés, szakaszos fejlődés, végül a csoporttagok személyiségváltozása. Ez pedig lehet pozitív, építő hatású vagy negatív, destruktív is. Ha személyiségünk, neveltetésünk, értékrendünk korábbi normáival ellentétes elvárásokkal szembesülünk, ettől frusztrálttá válhatunk - választanunk kell.
Ugyanezen hatások természetesen párkapcsolatok esetében is felmerülnek, de itt is számít a közösség - hiszen akivel együtt járunk, ő is tartozik valahova, tehát egy bizonyos közösségnek a része. Ha pedig vele akarok lenni, igyekszem megfelelni nem csak az ő elvárásainak, de a közösségének is....
Tihanyi-Konda Szilvia
Kapcsolódó cikkek:
Miért olyan nehéz a kamaszkor?
Sérülékeny serdülők
Valóban azok vagyunk, akikké kapcsolatainkban váltunk?