A Stúdió K "Nincsenapám, seanyám" című előadására szeretném felhívni a figyelmet az alábbiakban, hivatkozással a Nők Lapja Café-n megjelent  írásra - Vekeredy Tamás ajánlásával.

Ezúttal egy olyan segélykérő írásról lesz szó, amelyet ugyan nem e bloghoz címeztek, de nagyon gyakori problémának érzem.

A kérdés kissé általánosít, de azért mégis rávilágít a probléma lényegére: napjainkban a körülöttünk lévő világban is egyre több a frusztráció, negatív viselkedés, ez pedig hat egyrészt a családok mindennapjaira is. A szülők is hamarabb elveszítik a türelmüket, könnyebben hangos szóváltásra, akár egy-egy pofon elcsattanására kerülhet sor. Pedig az agresszió csak még több feszültséget okoz és egyéb káros következményei lehetnek.

Elsősorban érzelmi biztonság. Ha ez adott, és a szülő-gyermek kapcsolat erős alapokon áll, jól tudnak egymással kommunikálni és határozott, de nem túl merev szabályok vannak, nagy baj nem történhet, a kamaszéveket várhatóan sikerül majd kisebb súrlódásokkal átvészelni. Ugyanis nincs kőbe vésve, hogy minden tinédzsernek meg kellene "őrülnie" kamasz évei alatt...

Nemrég nagyon érdekes előadás hangzott el a fiatalok drogproblémáival kapcsolatosan. Dr. Zacher Gábor nem egyszerűen a társadalom bajai között említi a  tudatmódosító szerek használatát és nem is csupán az egyént szemszögéből közelít. Szociális gondolatokhoz igazodva, a toxikológus ez alkalommal a kamaszok és szüleik közötti kapcsolat fontosságát emelte ki a Szociális Hét megnyitóján "A miértek" címmel tartott beszédében.

A közelmúltban az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) pályázatot írt ki a családbarát közgondolkodás népszerűsítésére és a nemek közötti jobb együttműködés elősegítésének támogatására, amelyben a fiatal generáció számára szeretnének ismereteket átadni a sikeres házassághoz, családi élethez. Érdekes kezdeményezés. Azért szomorú belegondolni, hogy már itt tartunk?!?

Sok szülő nagyon jól kijön apróbb gyermekével, mígnem egy napon azzal szembesül, hogy az egykori engedelmesség, udvariasság már a múlté és a tanulás terén is gondok merülnek fel. "Na, majd én rendre tanítom!" - gondolják, mondják ilyenkor sokan. Csakhogy ezt nem is olyan egyszerű megvalósítani. Különösen akkor nem, amikor a munkahelyi vagy háztartási gondokban megfáradt, jóval harmincon vagy akár negyvenen túli szülő arra is nehezen tud időt szakítani, hogy leüljön elbeszélgetni az immár serdülőkorba lépett csemetéjével...

Régebbi korokban az volt az általános, hogy a nagyszülők általában szoros kapcsolatot ápoltak a család tagjaival (és viszont) és az unokák tisztelettel kezelték őket, hiszen a szülőktől is azt látták: meg kell becsülni az idősebbeket. Ma vajon mi a helyzet?

Minél több a válás és az elvált, de újra házasodó szülő, annál gyakoribbak lesznek az ezzel kapcsolatos panaszok: "nem fogad el igazán a párom gyereke", "nem hallgat rám semmiben", "hazudozik és ellenem próbálja hangolni a társamat".