Sok szülő nagyon jól kijön apróbb gyermekével, mígnem egy napon azzal szembesül, hogy az egykori engedelmesség, udvariasság már a múlté és a tanulás terén is gondok merülnek fel. "Na, majd én rendre tanítom!" - gondolják, mondják ilyenkor sokan. Csakhogy ezt nem is olyan egyszerű megvalósítani. Különösen akkor nem, amikor a munkahelyi vagy háztartási gondokban megfáradt, jóval harmincon vagy akár negyvenen túli szülő arra is nehezen tud időt szakítani, hogy leüljön elbeszélgetni az immár serdülőkorba lépett csemetéjével...

A nevelés már egész kicsi gyermek kortól kezdődik és alapvetően sokat számít a szülői minta - vagyis, annak nem sok értelme és eredménye van, ha a felnőtt olyasmit követelne meg a fiataltól, amit ő maga sem tesz meg (pl. rendszeresen dohányzik, ő maga nem tud vagy nem akar leszokni, de kamasz fiának vagy lányának megtiltaná).

A legtöbb serdülő nagyon viharos természetű. Ebben az életkorban gyakran élünk át kisebb-nagyobb válságokat a külső megjelenésünkkel vagy éppen az ellenkező nemmel kapcsolatban. A hormonrendszer zavara okozhatja a vad érzelmi kitöréseket, hisztiket és a kamasz depressziós állapotát.

A tanulási nehézségek is gyakran felbukkannak a tinik életében, ez pedig összefüggésben lehet a hormonok felbolydulásával, koncentrációs problémákkal vagy éppen az identitáskereséssel: előfordulhat, hogy a megváltozott érdeklődés miatt minden addigi cél értelmét veszti és a fiatal hirtelen nem tudja, merre tovább, mivé szeretne válni az életében.

Ezekben az években a kortárs csoportok jelentősége hatványozottabbá válik, ahogyan a véleményük is egyre inkább fontos lesz - szemben a szülők nézeteivel, mert azok "elavultak", "ódivatúak". Ezzel arányosan a fiatal igyekszik egyre több időt a barátaival tölteni, míg egyre kevesebb időt töltenek a családdal. (Tehát még ha a szülő próbálna is több időt szánni gyermeke lelkének gondozására, emiatt sincs könnyű helyzetben.) Egyre inkább elmaradnak a közös programok, beszélgetések – a gyermek elzárkózik, a szülő- gyermek kapcsolat meggyengül.

Mit tehet a szülő ebben a helyzetben? Lépenek hátra egy lépést - továbbra is igyekezzenek támaszt, a biztos hátteret biztosítani a gyermek számára. A kamasz a szüleitől független teret és időt igényel - és ez így van rendjén.

"A szülő élete legnagyobb feladata előtt áll - el kell engednie a gyermeke kezét. A gyermekben tombol az önkifejezési akarat. Agresszivitáshoz, és más pszichés rendellenességhez vezethet a gyermek belső törekvéseinek elfojtása. " - írja Alföldi Judit cikkében. Tanácsot is ad: "Tekintse kétségbeesett segítségkérésnek a kamasz hisztijét és sértő kijelentéseit. Mit próbál a kamasz közölni? Mi baj? Mi a problémája? Mi a szükséglete? – Ezekre a kérdésékre keresse a választ, ugyanolyan empátiával és szeretettel, mint amikor a gyermeke még kicsi volt. A kamasznak is megértésre, és szeretetre van szüksége. "

Fontos, hogy a szülő tudatosítsa magában: ahogyan a kisgyermeknél is, egy kamaszodó gyermeknél is a legfontosabb a stabil érzelmi biztonság, a szeretetteljes családi légkör, a követhető (magatartási) minta és a sok-sok türelem!

Tihanyi-Konda Szilvia