Mi történik azokkal a gyerekekkel a vakáció alatt, akiket szüleik nem tudnak másra bízni? Biztonságban vannak-e lézengő csemetéink a nyári szünidőben?

Nagyobbik kamasz gyermekem jövő héttől újra járhat iskolába - ahogy rajta kívül sok százezer másik fiatal is ismét találkozhat végre az osztályaival élőben. Ennek nyilvánvalóan a legtöbben örülnek. De az én kiskamaszom még nem döntötte el, hogy így érezzen-e?

Társoldalunk tanácsadó rovatába számos kérdés érkezik. Egy kétségbeesett anyuka olyan problémával jelentkezett, amelyről már egyébként is érdemes lett volna említést tenni. Ez pedig az iskolakerülés, amely egyre nagyobb gondot okoz számos iskola - és a szülők - számára és amely téma a rendvédelmi szerveket is egyre jobban foglalkoztatja...

Pán Péter szindrómaként is ismert az a jelenség, amikor a fiatal felnőttek nagyméretű kamaszokként próbálnak élni - semmire és senkire nem tekintve. Csak a mának élnek és elvárják, hogy szüleik továbbra is kiszolgálják őket... Az ilyesmi régen is előfordult, de elvétve. Ma azonban a társadalmi normák felborultak, a média által sugallt szingliség és a többi "trend" segítenek elkendőzni a fájó valóságot: valamivel ezek a fiatalok nem tudnak szembenézni.

Bizonyos felmérések szerint a szülők a 14 éves lányokat tartják a legnehezebben kezelhetőnek. Vajon miért éppen őket? A kutatók erre több választ is adnak.

A magyar kamaszok jövőképe bizonytalansággal van áthatva, és sokan kizárólag a külföldi munkavállalásban látnak reményt arra, hogy "normális" életet élhessenek. Magyarország bizonyos részein különösen elkeserítő a helyzet.

A Stúdió K "Nincsenapám, seanyám" című előadására szeretném felhívni a figyelmet az alábbiakban, hivatkozással a Nők Lapja Café-n megjelent  írásra - Vekeredy Tamás ajánlásával.

Itt a nyár, az iskolai szünet. Ilyenkor az ember jobban ráér egy kicsit leülni, könyvet olvasni. Az alábbiakban egy kellemes, modern ifjúsági regényt ajánlunk.

Ezúttal egy olyan segélykérő írásról lesz szó, amelyet ugyan nem e bloghoz címeztek, de nagyon gyakori problémának érzem.

Az óvodás korban túlsúlyos gyerekek majdnem fele hízik el a nyolcadik osztály végéig - állapította meg egy hosszú távú, reprezentatív amerikai kutatás.

Társoldalunk FÓRUM rovatába érkezett egy értékes és érdekes hozzászólás egy fiatal olvasónktól. Ezt szeretném most megosztani veletek. Természetesen más vélemények is érdekelnek, írj bátran, ha kedved van!

Találtam egy érdekes cikket hasonló témában e blog címéhez. Ezt szeretném most megosztani Veletek.

Az utóbbi évek-évtizedek egyre inkább a technika térhódításáról szólnak: ma már minden fiatal ért valamilyen szinten a számítógéphez, sokaknak van a telefonján is internet, a virtuális valóság a mindennapjaink része lett. Ebben a felgyorsult világban könnyű túlzásokba esni. Ezért is beszélhetünk a kényszerbetegségek egyik új válfajáról, a számítógép-függőségről vagy sokaknál az internet-függőségről.

Az alábbiakban egy segítségkérő olvasói levelet adunk közre, amely sok tekintetben rávilágít a ma fiataljaival kapcsolatos lehetséges gondokra, elsősorban a veszélyes számítógép-függőségre. A levélre adott válaszunkat - terjedelmi okok miatt - a következő bejegyzésben olvashatják.

A kérdés kissé általánosít, de azért mégis rávilágít a probléma lényegére: napjainkban a körülöttünk lévő világban is egyre több a frusztráció, negatív viselkedés, ez pedig hat egyrészt a családok mindennapjaira is. A szülők is hamarabb elveszítik a türelmüket, könnyebben hangos szóváltásra, akár egy-egy pofon elcsattanására kerülhet sor. Pedig az agresszió csak még több feszültséget okoz és egyéb káros következményei lehetnek.

Ezúttal - rendhagyó módon - egy filmkritikát adok közre, amelyet a Filmérték blog hozott le. Egy olyan filmről van szó benne, ami kiközösített kamaszokról szól. Alapja az "Egy különc srác feljegyzései" című könyv. 

Bőrtípustól függetlenül, a tinikorosztálynak szinte mindig baja van az arcával: kinek az orra, kinek a szája nem tetszik, vagy éppen a szeplőit utálja. Azonban eme problémák eltörpülnek, ha egy-két pattanás tűnik elő, vagy éppen több...

Társoldalunk  tanácsadó rovatába érkezett az alább idézett bejegyzés, amelyben a kiskamasz egy korábbi olvasmányát említi, amelyet talán nem kellett volna még elolvasnia, mert a mondanivaló azóta is nyomasztja...