Mi történik azokkal a gyerekekkel a vakáció alatt, akiket szüleik nem tudnak másra bízni? Biztonságban vannak-e lézengő csemetéink a nyári szünidőben?

Nagyobbik kamasz gyermekem jövő héttől újra járhat iskolába - ahogy rajta kívül sok százezer másik fiatal is ismét találkozhat végre az osztályaival élőben. Ennek nyilvánvalóan a legtöbben örülnek. De az én kiskamaszom még nem döntötte el, hogy így érezzen-e?

Amikor ezt a blogot évekkel ezelőtt útnak indítottam, még kicsik voltak a gyermekeim. Abban az időben a cikkeimet elsősorban más munkáim és a saját gyermekkorom megpróbáltatásai ihlették. Később egyéb elfoglaltságaim miatt  "rápihentem" a folytatásra. De most eljött az az idő, amikor már nem csak megfigyelőként vagy az emlékeimre támaszkodva nyilatkozhatom a témáról! 

Április 1-je kapcsán merült fel bennem a kérdés: vajon mennyire van még szokásban ez a hagyomány, például az iskolások körében? Vagy talán a mai "szívatós" világban ez a nap már erejét vesztette és elsikkadt a sok más beugratás között?

A magyar kamaszok többet cigiznek, drogoznak és isznak, mint az európai átlag, sőt többet, mint korábban.
A 16 évesek hatvan százaléka volt már részeg, negyven százalékuk rendszeresen dohányzik és minden ötödik túl van az első drogélményén. A szünidő pedig csak ront a helyzeten.

Régóta kutatják, hogy milyen hatással van az egyénekre a környezet. Az is tény, hogy alapvetően társas lények vagyunk, ezért természetes igényünk a közösségi lét, a közösségben való létezés. És itt jön képbe az, hogy megpróbálunk megfelelni a közösségi szokásoknak, az úgynevezett "csoportnormának". Akkor is, ha emiatt esetleg értékrendbeli válságba kerülünk - de valamiért mégis fontosnak érezzük, hogy ahhoz az adott közösséghez tartozzunk. Ez pedig személyiségünkre is rányomhatja bélyegét.

A pakisztáni származású 17 éves Malala Juszufzai fiatal kora ellenére a világ egyik legismertebb, a nők oktatásáért küzdő szószólója. A nők tanulása érdekében lépett fel, s ezen tevékenységéért majdnem az életével kellett megfizetni. A támadást túlélte, s azóta még intenzívebben küzd a céljaiért.

Sajnos már idén nyáron is több halálos gyermekbaleset fordult elő Magyarországon a tizenévesek körében. Ez nagyon szomorú, különösen azért, mert az ilyen esetek sokszor apró figyelmetlenségekből következnek.

A szülők gyakran nehéz helyzetben vannak a nagyobb ünnepek alkalmával, főként akkor, ha szűkös a családi költségvetés - ez pedig igen sok magyar házban gondot jelent manapság. A gyermeki vágyak (és a tehetősebb osztálytársak...) "menő cuccokról" szőtt elképzelései sokszor ütköznek a lehetőségekkel.

Bár az amerikai fiatalok között már egyre kevésbé népszerű a facebook, hazánkban használata még terjedőben van. Sőt, a mai magyar kamaszok (de sokszor már a kis tizenévesek is) ezen keresztül bonyolítják társas kapcsolataik nagy részét.
Az egy dolog, hogy ez önmagában paradox helyzet, hiszen hogyan lehet valami "társas", amit egyedül, a gép előtt ülve csinálunk.... A nagyobb baj, hogy ezzel sokan visszaélnek és már tragédiák is történtek a közösségi oldalra valamely "jóakaró" által felrakott kínos fotó vagy kellemetlen hozzászólások, ócsárlások következtében.

A kérdés kissé általánosít, de azért mégis rávilágít a probléma lényegére: napjainkban a körülöttünk lévő világban is egyre több a frusztráció, negatív viselkedés, ez pedig hat egyrészt a családok mindennapjaira is. A szülők is hamarabb elveszítik a türelmüket, könnyebben hangos szóváltásra, akár egy-egy pofon elcsattanására kerülhet sor. Pedig az agresszió csak még több feszültséget okoz és egyéb káros következményei lehetnek.

"Miért nem csináltad már meg?..." "Figyelj rám, ha hozzád beszélek"..." - az efféle mondatok bizonyára mindenkinek ismerősnek tűnnek. Sok szülő - és kamasz! - panaszkodik a tinédzser években bekövetkező örökös hadakozás miatt, melynek lényege gyakran az, hogy a tizenéves miért hanyagolja el iskolai vagy otthoni feladatait, miért felesel és egyáltalán: miért olyan flegma, lusta, nyegle, nemtörődöm - legalábbis a felnőtt szemszögéből.

Sok fiatal lány - és még felnőttek is - küzd önértékelési zavarokkal, vagy más pszichés tünetekkel, amelyek gyakran a testképük, önképük nem elfogadásával függ össze. Egy szélsőséges példa következik az alábbiakban - Skóciából.

A legtöbb kamasznak kilenc óra alvásra lenne szüksége, hogy nappal kellően éber tudjon maradni. Ennyit azonban a diákmunka, a korai iskolai órák, a számítógép, a házi feladat vagy a különórák miatt csak igen kevés tizenéves, a kamaszoknak mintegy a 10 százaléka alszik.

A közelmúltban sokkoló hír rázta meg a világot: egy amerikai srác éppen találkára igyekezett kocsijával, amikor halálos balesetet szenvedett el, éppen az utolsó sms-küldése közben...

Az index.hu-n nemrég megjelent egy cikk a digitális média és ez elektronikus eszközök terjedéséről. Ebben - ahogy sok más írásban, tanulmányban is - arról is szó van, hogy a mai fiatalok életét mennyire áthatja az internet-használat. Ennek veszélyeiről pedig nem lehet eleget beszélni.

Ismét olyan témához nyúlunk, amelyben szülő kér segítséget megváltozott viselkedésű gyermeke neveléséhez.

Napjainkban egyre inkább önérvényesítők vagyunk, nagyon jól megtanítják nekünk, hogy ebben a szabályközpontú világban vannak bizonyos jogaink és kötelezettségeink. De valahogy a tizenéves korosztály, nagy lázadásában mintha elfeledkezne az utóbbiról.

Ezúttal - rendhagyó módon - egy filmkritikát adok közre, amelyet a Filmérték blog hozott le. Egy olyan filmről van szó benne, ami kiközösített kamaszokról szól. Alapja az "Egy különc srác feljegyzései" című könyv. 

Az iskolai kiközösítés, durvább csúfolódások és fenyegetések nem számítanak újdonságnak, az utóbbi években azonban az internet új formát adott ennek. Ez pedig új jellegzetességekkel is jár. Külön veszélye az arcnélküliség, átgondolatlanság, tömegpszichózis, ami sajnos már nem egy esetben halálos kimenetellel járt.