"Miért nem csináltad már meg?..." "Figyelj rám, ha hozzád beszélek"..." - az efféle mondatok bizonyára mindenkinek ismerősnek tűnnek. Sok szülő - és kamasz! - panaszkodik a tinédzser években bekövetkező örökös hadakozás miatt, melynek lényege gyakran az, hogy a tizenéves miért hanyagolja el iskolai vagy otthoni feladatait, miért felesel és egyáltalán: miért olyan flegma, lusta, nyegle, nemtörődöm - legalábbis a felnőtt szemszögéből.
A fenti problémával kapcsolatban nemrég egy jól megfogalmazott és humoros írással találkoztam, amely sajátos módon közelít a témához és megpróbál válaszokat adni a címben megfogalmazott kérdésre is.
Ebből szeretnék idézni az alábbiakban.
"Amikor megkamaszodik egy gyerek, néhány jelenség felkészületlenül éri a szülőket. Az még hagyján, hogy növekedik és mutál (a lányok is tudják ezt produkálni ám, nem csak a fiúk), szőrösödik. De teljesen ellustul, állandóan beszól. És mindezt teszi, hogy is mondjam nem túl bántóan, mondjuk viszonylag unott arckifejezéssel. Ez a változás fél év alatt következik be. “Hová is lett a mi bájos, összeszedett, rendes gyerekünk” – sóhajtozhatnak a szülők.
Értsük azonban meg a kamaszunkat. A szülő büszkén nézi a gyerek elképesztő növekedését, de megfeledkezik, hogy ezt nem adják ingyen.
A kamasz nagyon sokat eszik és nagyon sokat alszik. Vagy ha nem alszik, akkor fekszik. És néz kifelé a semmibe. Fülében fülhallgató. Mindezt azért mert nem tud mást, majdnem minden energiáját leköti a növekedés. Ráadásul nem tud bánni saját megváltozott testével, csetlik, botlik, ügyetlen. De hidd el, Te sem tudnál mit kezdeni azzal, ha hirtelen plusz 20 centit és mondjuk 10 kilót kellene mozgatnod néhány hónap leforgása alatt.
Ami energiája marad, azt viszont mind elviszik a hormonok. Ez szintén nem lehet könnyű, nagyon változékony hangulatot okoz és egy csomó, számukra azért igencsak furcsa, sok esetben átmenetileg kínos változást is. Igen, a kamasz nagyon harapós, sokszor teljesen kiszámíthatatlan viselkedésű és ez elég fárasztó a szülőnek is." - mutat rá a jelenségre blogján Dr. Krivácsy Péter, az Országos Mentőszolgálat vezető gyermekgyógyásza, a Léghajó Program szakmai vezetője, a Budai Egészségközpont Gyermekgyógyásza.
Való igaz, hogy a növekedés sok energiát vesz el a szervezettől, ezt már több kutatás is bebizonyította. De mégis, hogy viszonyuljon a felnőtt a felmerülő helyzetekhez? Nem árt egy kis humor, lásd az idézett cikket. Persze fontos sok-sok türelem is ahogy ezt az idézett orvos, maga is gyakorló szülőként megfogalmazta. És az sem árt, ha hagyjuk annyit pihenni, amennyire szüksége van a "fejlődésben lévő szervezetnek", persze csak értelmes keretek között...
Tihanyi-Konda Szilvia
