Mi történik azokkal a gyerekekkel a vakáció alatt, akiket szüleik nem tudnak másra bízni? Biztonságban vannak-e lézengő csemetéink a nyári szünidőben?

Nagyobbik kamasz gyermekem jövő héttől újra járhat iskolába - ahogy rajta kívül sok százezer másik fiatal is ismét találkozhat végre az osztályaival élőben. Ennek nyilvánvalóan a legtöbben örülnek. De az én kiskamaszom még nem döntötte el, hogy így érezzen-e?

A címben szereplő szlogen a Kosárvarázs kampányhoz kapcsolódó jelmondat. A szervezők arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a magyar fiatalok többsége sajnos siralmasan keveset mozog, kerüli a sportpályák környékét - és ez sajnos meg is látszik az egészségi és mentális állapotukon is.

Társoldalunk tanácsadó rovatába számos kérdés érkezik. Egy kétségbeesett anyuka olyan problémával jelentkezett, amelyről már egyébként is érdemes lett volna említést tenni. Ez pedig az iskolakerülés, amely egyre nagyobb gondot okoz számos iskola - és a szülők - számára és amely téma a rendvédelmi szerveket is egyre jobban foglalkoztatja...

Pán Péter szindrómaként is ismert az a jelenség, amikor a fiatal felnőttek nagyméretű kamaszokként próbálnak élni - semmire és senkire nem tekintve. Csak a mának élnek és elvárják, hogy szüleik továbbra is kiszolgálják őket... Az ilyesmi régen is előfordult, de elvétve. Ma azonban a társadalmi normák felborultak, a média által sugallt szingliség és a többi "trend" segítenek elkendőzni a fájó valóságot: valamivel ezek a fiatalok nem tudnak szembenézni.

Kamaszkorunk kezdetén megbolondul a testünk, összezavarodik a lelkünk, átértékelődnek korábbi társas kapcsolataink. Másképpen kezdünk tekinteni világunk többi szereplőjére. Új játszmák alakulnak ki a családon belül is. Nem ritka, hogy az az apa-lánya viszony is gyökeres fordulatot vesz serdülőkorban. Erről szól az alábbi írás.

A magyar kamaszok jövőképe bizonytalansággal van áthatva, és sokan kizárólag a külföldi munkavállalásban látnak reményt arra, hogy "normális" életet élhessenek. Magyarország bizonyos részein különösen elkeserítő a helyzet.

A Stúdió K "Nincsenapám, seanyám" című előadására szeretném felhívni a figyelmet az alábbiakban, hivatkozással a Nők Lapja Café-n megjelent  írásra - Vekeredy Tamás ajánlásával.

Itt a nyár, az iskolai szünet. Ilyenkor az ember jobban ráér egy kicsit leülni, könyvet olvasni. Az alábbiakban egy kellemes, modern ifjúsági regényt ajánlunk.

A családtervezéssel és a nemiséggel kapcsolatos problémákról beszélgettek a gyerekekkel február közepén a  az egyik vidéki, fiatalok életvezetési problémáival foglalkozó klubban. Nyilvánvalóan ez a téma sokszor felmerül közép- sőt, talán már általános iskolai biológia vagy osztályfőnöki órán. Mégsem emlegetjük elégszer, hiszen sok fiatal így is "bajban marad"...

Társoldalunk FÓRUM rovatába érkezett egy értékes és érdekes hozzászólás egy fiatal olvasónktól. Ezt szeretném most megosztani veletek. Természetesen más vélemények is érdekelnek, írj bátran, ha kedved van!

Találtam egy érdekes cikket hasonló témában e blog címéhez. Ezt szeretném most megosztani Veletek.

Bár az amerikai fiatalok között már egyre kevésbé népszerű a facebook, hazánkban használata még terjedőben van. Sőt, a mai magyar kamaszok (de sokszor már a kis tizenévesek is) ezen keresztül bonyolítják társas kapcsolataik nagy részét.
Az egy dolog, hogy ez önmagában paradox helyzet, hiszen hogyan lehet valami "társas", amit egyedül, a gép előtt ülve csinálunk.... A nagyobb baj, hogy ezzel sokan visszaélnek és már tragédiák is történtek a közösségi oldalra valamely "jóakaró" által felrakott kínos fotó vagy kellemetlen hozzászólások, ócsárlások következtében.

Az alábbiakban az ismert gyermekpszichológus, Vekerdy Tamás véleményét ismerhetik meg. Azt talán kevesen tudják róla, mennyire elkötelezett híve a Waldorf pedagógiai módszernek. A  kamaszokkal kapcsolatos nevelési stratégiákra vonatkozóan is határozott elképzeléssel bír, amely talán egyes szülők számára meglepő.

"Miért nem csináltad már meg?..." "Figyelj rám, ha hozzád beszélek"..." - az efféle mondatok bizonyára mindenkinek ismerősnek tűnnek. Sok szülő - és kamasz! - panaszkodik a tinédzser években bekövetkező örökös hadakozás miatt, melynek lényege gyakran az, hogy a tizenéves miért hanyagolja el iskolai vagy otthoni feladatait, miért felesel és egyáltalán: miért olyan flegma, lusta, nyegle, nemtörődöm - legalábbis a felnőtt szemszögéből.

Sokan azt hiszik, a szülő feladata kimerül a természetes gondviselésben és abban, hogy biztosítsa a gyerek számára a magas színvonalú szórakoztató-ipari hátteret, hogy mindazt élvezhesse, amit a tudomány és a technika nyújtani tud, és amit a szülő esetleg gyerekkorában nélkülözött. A túlzásba vitt liberalizmus káros következményeit viszont felmérések és kutatások százai, valamint maga az élet igazolják. Sem a szülők, sem a tanárok, de még a munkahelyek sem tudnak mit kezdeni az olyan fiatalokkal, akik mindig is azt tettek, amit akartak, és ha valamihez nem volt kedvük, azt egyszerűen ott hagyták.

A betegszoba.hu-n nemrég jelent meg egy cikk a dohányreklámok kamaszokra gyakorolt hatásáról. A következő bekezdésekben erről olvashattok.

Több, a fenti címet alátámasztó olvasási felmérésről is volt már szó e blog hasábjain. Most egy újabb kutatásról számolok be, ez pedig a Kaposvári Egyetem és az Olvasás Társaság legfrissebb felmérésén alapul.