A Stúdió K "Nincsenapám, seanyám" című előadására szeretném felhívni a figyelmet az alábbiakban, hivatkozással a Nők Lapja Café-n megjelent  írásra - Vekeredy Tamás ajánlásával.

Az előadás egy kamasz lányról szól, de nem csupán az ifjúsághoz szól. Mindenkinek érdemes látnia, aki kíváncsi, hogy hogyan élünk manapság, mit látnak ebből gyerekeink, és mit élnek át a családban és az iskolában.

Hogyan próbálja rábírni a család 17 év körüli hősnőnket, hogy bírja ki az alkoholista nevelőapát, aki időről időre „tapizni” próbál, és anyját, akit ő próbál szeretni, de akin újra meg újra megérzi, hogy „most is ittál”. El lehet költözni apuékhoz? De persze nem lehet elköltözni, mert a valóság az, hogy a mostohaanya igazából „szeretne téged belefojtani egy kanál vízbe", ha lenne rá reális lehetőség.

A darab címe nem véletlen utalás József Attila költészetére - ugyanis a mű során számtalan vers, irodalmi idézet hangzik el és üt mély nyomot a nézők lelkében, érzelmileg elsősorban.

"Az ifjúság hite a kétely – mint a már-már misztikusan hívő Karácsony Sándor fejlődéslélektanából tudhatjuk, és jusson eszünkbe a régi mondás: Van, aki száján hordja hitét és hazáját, van, aki a szívében. Igen, „az ifjúkor hite a kétely” és a darabból ordító paradoxon, hogy akinek a legtöbb hite és reménye van ebben a totális  reménytelenségben, az éppen főhősünk, az „átlagos”, a reményt vesztett, a hitetlen gimnazista lány. Kedves szülők és kedves tanár kollégák! Menjetek el a Stúdió K Nincsenapám, seanyám előadására, hogy jobban megismerjétek gyerekeiteket, tanítványaitokat és önmagatokat! Jó szórakozást – és reméljük, sírdogálást is!" - írja Vekerdy.

Tihanyi-Konda Szilvia

Cikk forrása: Mit látnak belőlünk a gyerekeink?