Elsősorban érzelmi biztonság. Ha ez adott, és a szülő-gyermek kapcsolat erős alapokon áll, jól tudnak egymással kommunikálni és határozott, de nem túl merev szabályok vannak, nagy baj nem történhet, a kamaszéveket várhatóan sikerül majd kisebb súrlódásokkal átvészelni. Ugyanis nincs kőbe vésve, hogy minden tinédzsernek meg kellene "őrülnie" kamasz évei alatt...

Ha szeretnénk sikeresen venni az akadályokat, sokat segíthet, ha az alapoktól kezdve átgondoljuk, mivel is kell szembenéznünk, és kialakítunk egy átfogó, tudatos stratégiát. Sok múlik ilyenkor a szülő átgondolt viselkedésén és azon is, hogy mennyire tudatosak voltak az előző évek gyermeknevelési próbálkozásai. 

„A gyereknek két dolgot kell adnunk útravalóul: gyökereket és szárnyakat.” – mondja Dr. James Dobson pszichológus. Mit jelentenek a fenti szavak? Azt, hogy a szülő akkor tehet a legtöbbet kamaszodó gyermekéért, ha biztosítja a számára a szeretetet, elfogadást, bátorítást, vigasztalást -  bárhol és bármikor, de tudja azt is, hogy fontos fokozatosan elengedni, hagyni, hogy a gyermeke ipróbálja a saját szárnyait, megtalálja azt, amiben kiteljesedhet, amivel boldog lehet.

Szülőként az első, amit tudatosítani kell magunkban az, hogy kamasz gyerekünk testi, fizikai, biológiai, hormonális változásokon megy át. Nem (mindig) direkt produkál váratlan hangulatváltozást: lehet, hogy egy pimasz mondatot azonnal megbán, amint már kimondta, és valójában maga sem érti, hogy csúszhatott ki a száján. A kamaszkor mindenkit próbára tesz a családban, gyakoribbak a veszekedések, több a feszültség. Olyan folyamatok játszódnak le ilyenkor a fiatalban, amelyeket általában nem ért, ezért gyakran nem tudja őket kontrollálni, talán nem is akarja elfogadni, de nem tehet semmit ellenük. Meg kell tanulnia együtt élni új önmagával. A szülőknek sokkal türelmesebbnek kell lenniük gyerekükkel, mint korábban. 

Ezzel kapcsolatban le kell szögeznünk egy fontos dolgot: ha korábban nem volt pontosan kialakított gyereknevelési stratégia, ha nem voltak a szülők következetesek, hanem minden csak úgy alakult, ahogy a helyzet hozta, amolyan „ahogy esik, úgy puffan” módszert alkalmazták, akkor várható, hogy akorábbi problémák, a szülők hibái, mulasztásai, rossz döntései a kamaszkorban gyakran felnagyítva jelennek meg. Például ha egy gyereket kisebb korában gyakran kaptunk hazugságon, és nem szoktattuk le erről valamilyen módszerrel, hanem azt gondoltuk, hogy majd kinövi, akkor komoly a veszélye annak, hogy kamaszgyerekből professzionális hazudozó válik. 

A gyereknek éreznie és tudnia kell, hogy a szülő mindig, minden körülmények között szereti, elfogadja őt. Ha valamilyen hibát is követ el, vagy rosszul dönt egy helyzetben, vagy szándékosan az ellenkezőjét tette, mint amit a szülő mondott, akkor is van számára megbocsátás. Nem szabad úgy éreznie a kamasznak, hogy csak akkor szeretjük, ha jól teljesít. A szeretet nem függhet az iskolai eredményektől vagy a sportban, zenében stb. elért sikerektől.

Ha a fentieket sikerül a szülőnek szem előtt tartania, nagyban nő az esélye annak, hogy a kamaszkort sikerül nagyobb lelki traumák, komolyabb veszekedések nélkül átvészelni.

A cikk forrása: Segítség, kamasz lett a gyermekem

Kapcsolódó írásunk: A serdülőkor: kapu a felnőtté válás felé vezető úton