Egy amerikai tanulmány szerint kedvenc dalok stimulálják az agy azon zónáit, amelyek felelősek a dopamin, a szerotonin, és az oxitocin termeléséért - ezek azok a hormonok, amelyek képesek szabályozni bennünk a tetszés és a relaxáció érzését. Nem véletlen tehát, hogy egyes dalokat jó újra és újra meghallgatni. De vajon a zenék hatására a személyiségünk is átalakulhat?

A fenti kutatás a Nature Neuroscience-ben jelent meg tavaly év végén. Ebben agykutatási eredményekről számoltak be - írta a Népszava Online. Az alábbiakban az említett cikkből idézek.

Tíz évvel ezelőttig, amikor a tudomány még nem volt képes ilyen mélységben bepillantani az agyunkba, úgy vélték, hogy a fejlődés az élet első éveiben következik be, de ez nem így van: a szürke állomány 12 és 22 éves kor között növekszik. Bizonyos régiók, mint például a prefontális kéreg, amely a gátlásokért felel, tovább növekszik, míg mások, mint a limbikus rendszer, a tetszés- és a jutalomérzet központja, rendkívül érzékenyek és ingerlékenyek. Így ennek a kornak a zenéje mindig kötődik az idegrendszerünkhöz.

Egy másik tényező, a növekedési hormonok jelentős termelődése. Daniel Levin egy esszé szerzője „neurológiai tűzijátékokról” beszél:, ezekben az években az osztálytársai előtti szerepléstől, az első szerelem kudarcáig, beleértve a dalokat is, minden rettenetesen fontos, hiszen "serdülőkorunk dalai mindig kapcsolatban maradnak azzal a korszakkal, amikor személyiségünk kialakul: amikor egy idős ember magáról beszél, mindig a húszas éveire hivatkozik. És az emlékek sohasem szomorúak; idővel a harag és az agresszivitás elhalványul, még a rossz tapasztalat is része annak, amik vagyunk."