Minél több a válás és az elvált, de újra házasodó szülő, annál gyakoribbak lesznek az ezzel kapcsolatos panaszok: "nem fogad el igazán a párom gyereke", "nem hallgat rám semmiben", "hazudozik és ellenem próbálja hangolni a társamat".

Társ-honlapunk tanácsadó rovatában legalábbis igen sok ilyen esettel találkoztunk.Az újraházasodottak többsége férfi volt. Ilyen esetben gyakoribb, hogy a gyerekek az édesanyjuknál maradhatnak, amikor az apa új kedvesével kapcsolatos gondok tulajdonképpen a láthatás idejére korlátozódnak. Természetesen az érintettek számára ez is éppen elég nagy probléma, azonban mégis eltörpülni látszik az alábbiakban felvázolt esethez képest.

A történet egy olyan családról szól, ahol az édesapának az előző házasságából már van két iskolás gyermeke.  Jó néhány évi viszonylagos békesség után végre megszületett a várva várt közös utód. Ez azonban olyan reakciót váltott ki a nemrég serdülőkorba lépett idősebb fiútól, ami szinte ellehetetlenítette az egész család életét: zsarolni, terrorizálni kezdte az apát, aki nem igazán tudta ezt a dolgot kezelni, kordában tartani, mivel sajnálja a fiát, akivel évek óta nem törődik az igazi anyja. A dolgok végül addig fajultak, hogy a pár éves kisgyerekkel elköltözött a feleség, hogy legalább nyugalomban élhessenek. Az apuka pedig ingázik a kettészakadt családja között...

Nehéz helyzet, ugye? Arra várni, hogy a kamasz fiú "majd csak kinövi" vagy magától megszelídül, eléggé lehetetlen vállalkozásnak tűnik - mert egy ilyen helyzetben a házastársak közötti párkapcsolat nagy veszélynek van kitéve.

A panaszával hozzánk forduló hölgy egyébként nagyon okosan megpróbált leülni és megbeszélni a dolgokat a fiúval, de sajnos eredménytelenül. Ebben a soktényezős egyenletben már több más ponton is gondok adódtak (pl. a pici gyermek miatt korábbi lefekvésre akarták kényszeríteni a nagyobbakat, akik ezt sérelmesnek érezték) és mint a többszöri levélváltásból kiderült, a nagypapa személyes befolyása is igencsak fontosnak bizonyult abban, hogy a tinédzser fiú szemében sem apja, sem mostohaanyja nem örvendett túl nagy tekintélynek.

Ezért az ügy elsődleges megoldása csakis azon múlhatott, hogy fel tudják-e ismerni a szülők a családjukban lejátszódó, immár komoly méreteket öltött játszmákat. Tehát itt is nagy - ha nem kizárólagos - szerepe volt a kommunikációnak.
(A játszmákról egyébként Eric Berne írt az átlagember számára is jól használható könyvet.)

Tihanyi-Konda Szilvia