Nemrég nagyon érdekes előadás hangzott el a fiatalok drogproblémáival kapcsolatosan. Dr. Zacher Gábor nem egyszerűen a társadalom bajai között említi a tudatmódosító szerek használatát és nem is csupán az egyént szemszögéből közelít. Szociális gondolatokhoz igazodva, a toxikológus ez alkalommal a kamaszok és szüleik közötti kapcsolat fontosságát emelte ki a Szociális Hét megnyitóján "A miértek" címmel tartott beszédében.
A toxikológus szerint is nagyon fontosak lennének a szülő-gyermek közötti napi beszélgetések, nyilván nem csak a mindennapi cselekvések szintjén, hanem a dolgok, események, érzések, stb. valódi átbeszélését értve alatta. Szerinte a hiba bizony nem mindig a kamaszokban van: a felmenőik odafigyelésének hiánya is nagyon számít.
Dr. Zacher Gábor toxikológus szerint, nevelni kell és nem a drogot megelőzni, hiszen a kommunikáció hiánya vezethet alkalmi drogfogyasztáshoz vagy fogyasztóvá váláshoz. A korszak nehézségei által okozott "lyukakat" - jobb híján - sokan féktelen szórakozással, alkohollal vagy drogokkal próbálják kitölteni, megfelelő mélységű társas kapcsolatok híján. A tudatmódosító szerek feszültségoldó szerként használnak, melyek fogyasztásáról megerősítés érkezik a kamaszkori társaság visszajelzéséből.
A fiatalokat elválasztja a szülőktől elválasztó szakadék napjaink felgyorsult világában a mindenkorinál nagyobb méreteket öltött. Ennek oka pedig lehet a technika fejlődése és a modernizálódás. Ez is oka lehet annak, hogy a fiatalok és az idősebb generáció tagjai sokszor képtelenek egymással szót érteni.
"Próbáljuk meg összehasonlítani a 20-30 évvel ezelőtti szórakozási módokat! A különbség látványos. Anno a szórakozás iskolai keretek között merült ki a gimnazisták számára. Legkésőbb fél 11-re mindenkinek illet hazaérkezni - emlékezik a toxikológus. Mára ez nagyon megváltozott. Egy valamire való buli este 11 óra körül veszi csak kezdetét. Így már meg is válaszoltunk azt a kérdést, hogy mit keresnek a kamaszok éjjel az utcán. Ilyenkor a szülők nem tudják, a gyerek merre jár, kivel és mit csinál. Mit iszik vagy mit szív, éppen mit vesz be."
Zacher szerint a megoldás a kamaszkori problémákra elsősorban a beszélgetés volna. A toxikológus szerint ezeket a kommunikációs csatornákat azonban nagyon nehéz megnyitni. Visszatérünk ismét a rohamosan fejlődő, elfoglalt világba, ahol a magyar statisztikák szerint átlagosan 7 perc jut egy gyerekre napi szinten a szülők részéről. A probléma pedig nem csak az időhiánnyal van. Ez az átlag 7 perc, általában olyan közhellyé vált kérdésekkel telik, mint: Mi történt az iskolában? Megírtad a házi feladatot? Megetted az uzsonnádat? Hiányzik azonban az érdemi kommunikáció, mely azt eredményezné, hogy a szülő ismerje a gyermekét. Tudja, hogyan gondolkozik, kikkel barátkozik, mi az érdeklődési köre. Ehhez a technikai függőség sem segít hozzá. A facebook vagy egyéb internetes arc nélküli személytelen kommunikációk háttérbe szorítják a személyes kapcsolatokat.
Fontos felvetések ezek, számomra szinte érthetetlen, egyáltalán miért kell erről beszélni, hiszen annyira magától értetődő lenne, hogy a szülő figyeljen oda a csemetéjére. De mégis van ennek alapja, amikor sok szülő hétvégén is dolgozni kényszerül, hogy meglegyen a betevő, és esténként is csak arra van ideje, energiája, hogy a vacsorára és a lakás rendbetételére gondja legyen. Sok családban este már a közös tévénézésről is leszoktak, hogy az idő alatt is mindenki a számítógépe, okostelefonja, laptopja monitorára meredjen inkább...
A generációk közti különbségekhez pedig még hozzátehetjük, hogy a tolerancia mintha egyre csökkenne egymás iránt, mind a fiatalok, mind az idősek részéről. Hogy mi lehet ennek az oka? A túl sok stressz, az egyre növekvő munkahelyi nyomás? Ez már egy másik cikk témája lehetne, de az már túlmegy e blog keretein.
Tihanyi-Konda Szilvia
Kapcsolódó cikkek:
"A hiba nem mindig a kamaszokban van" - dr. Zacher Gábor előadása
A magyar tinik asztal alá isszák és dohányozzák az európai átlagot
