A lassan "lelkileg is beérő" kamaszok folyamatosan keresik a válaszokat a felmerülő problémákra, de még nehezen tudnak kialakítani megnyugtató álláspontot tényleges élethelyzetük és vágyaik eltérésének feloldására, szüleik rájuk vonatkozó terveik és saját elképzeléseik közötti kompromisszum megtalálására. Bizonyos nézőpontból etikusnak és nyitottnak tűnnek, mások véleménye szerint viszont szorongónak és döntésképtelennek.
Nagy véleményfordulások, egyéniségváltozások időszaka is a kamaszkor - ráadásul nagyon sok múlik ma már azon, hogy ezek az évek hogy sikerülnek tanulmányi szempontból. Azt is sokaknak nagyon nehéz eldönteni, hogy "merre tovább", milyen szakterület, pálya felé orientálódjanak. A divatos szakmák sokszor nem egyeznek össze a fiatal felnőtt egyéni érdeklődésével, az anyagi vonzatokról nem is beszélve.
A túl szoros érzelmi kötelék következtében ugyanis a saját elképzelések észlelése nem kap lehetőséget a fiatal életében. Sok szülőt össze is zavar a kialakuló új helyzet és hogy mostantól mennyire kell a fiatalt már felnőttnek tekinteni és meddig tart pontosan a gyermekkor? Nem láthatunk bele egymás fejébe - gyakran csak az odafigyelés és a megfelelő mértékű tolerancia a kifizetődő.
Egy másik változata gyakoribb a szülő- serdülő kapcsolatnak , az a körülmény, hogy a szülő tehetségétől, képességszintjétől jelentősen eltér gyermekének tehetsége. Ehhez társulhat, hogy megszakad a szülő kommunikációja gyermekével a jövővel kapcsolatos eltérő elképzelések vagy a házastársi kapcsolat felbomlása következtében.
Tihanyi-Konda Szilvia
