Ha valaki összeállítaná a családi veszekedések toplistáját, akkor a rendrakás és a rossz jegyek körüli csetepaték mellett a zsebpénz témája minden bizonnyal előkelő helyen szerepelne...

"Szeretnék keresni egy kis pluszpénzt. Nem szeretnék a szüleimtől kérni pénzt, meg akarok dolgozni érte. Gondoltam a programozásra vagy akar otthoni munka vagy valami bizniszelés vagy bármi ilyesmi jó lenne. Ti mivel kerestek magatoknak pénzt?" - tette fel a kérdést egy blogon egy tizenéves.
A válaszok között szerepelt többek között az alábbi elmarasztaló válasz is:
"Ez a baj a tizenéves kamaszokkal ,sajnos a kicsit idősebekkel,sőt a felnőtt frissen végzettekkel is. El sem tudják képzelni az pénzkeresetet számítógép,"programozás",biznicelés nélkül. A "munkahely" számukra csakis a számítógépes iroda,ilyen olyan menedzser ,üzletkötő, kereskedő.
Ilyen téli időben egy tizenéves kamasz nyugodtan mehet a faluban fát vágni,havat lapátolni ,idősekre vigyázni, gondozni. Sokan fizetnének is érte."

Nos igen, a fenti hozzászólónak is igaza volt valahol, azt gondolom. De az talán mégis elismerendő, hogy az idézett kamasz fiú legalább azon igyekezett, hogy a szülei pumpolása helyett önálló bevételre tegyen szert. Ugyanis nagyon sok tinédzser (de talán még sok felnőtt fiatal sem!) nem is próbálkozik ilyesmivel, ők azt gondolják, minden kötelességüket letudják azzal, hogy átmennek a vizsgáikon...
Ez a hozzáállás persze talán maguk a szülők hibáján is alapul: ők valószínűleg elvétettek valamit a nevelés során. Ugyanis gyermekünk személyiségének kialakítása már egészen kicsi korban elkezdődik....

Vegyük azonban sorra, milyen problémákkal találkozhat a szülő a zsebpénz kapcsán. Az alábbi írás a szülő szemszögéből tárgyalja a témát. (Forrás: sulinet.hu)

A gyerekek életkorától és a család anyagi helyzetétől függetlenül, valószínűleg minden szülő beleütközött már abba a problémába, hogy gyermeke igényei és az ő lehetőségei nem esnek egybe. Nem kell ahhoz különösebben szegénynek lenni, hogy akár naponta többször is nemet kelljen mondanunk csemeténk valamely óhajára. Minden bizonnyal még egy olajsejk porontya is tud olyan gyémántberakásos nyeregre vágyni a pónilovához, amelyet a szülei már nem akarnak megvenni neki.

A gyerekek követelőzése, a nagyobb anyagi szabadságért folytatott harc ugyanis nem csak, és nem elsősorban mindenféle javak megszerzéséről szól. Mindig egyfajta szabadságharc is egyben: nagyobb szabadságért, önállóságért, a felnőttebb bánásmódért folytatott küzdelem. De a szülő ellenállása sem pusztán anyagi megfontolásokon nyugszik, hiszen gyakran olyan követelésekre is nemet mondunk, melyeket ki tudnánk fizetni, ha akarnánk, de nem akarjuk. A kisgyermek vágy- és fantáziateljesítő gondolkodását idővel fel kell váltania a realitáshoz való alkalmazkodásnak, ezért a szülő feladata, a nevelés fontos része, hogy az igények és a lehetőségek összehangolását megtanítsuk.

Viták azonban nemcsak a szülők és gyermekeik között vannak, a felnőttek maguk is nagyon eltérő nézeteket vallanak arról, hogy kell-e zsebpénz a gyerekeknek, mikortól, mennyit és hogyan. Vannak, akik nem szívesen adnának komolyabb apanázst gyermeküknek, mert a kicsi ezáltal olyasmit vásárolhat, amit a szülők károsnak, vagy értelmetlennek találnak. Sokakat zavar az is, hogy az otthonról kapott pénz felesleges versengést, felvágást, rivalizálást okozhat a gyerekek között, ahelyett, hogy a kicsik más dolgokban, pl. tudásban, bátorságban, stb. mérnék össze magukat. Mások viszont szívesen bevezetik a zsebpénz intézményét, mert úgy érzik, gyermekük ezáltal könnyebben megérti majd, amit egyébként már évek óta próbálnak megértetni vele: a pénz nem terem a bokorban, és a mama pénztárcája sem egy kifogyhatatlan pénzautomata.

Akárhogy vélekedjünk is, vagy bármilyenek legyenek is saját gyermekkori tapasztalataink, mindenesetre vizsgálatok által igazolt tény, hogy a rendszeres zsebpénzt nem kapó gyerek legalább annyi pénzbe kerülnek szüleiknek, mint akik havi fix összeg felett rendelkezhetnek. Valószínűleg létezik egy adott cukorka, rágógumi és illatos radír mennyiség, ami így vagy úgy, de eljut minden gyerekhez, akár a sajátjának érzett pénzt költi, akár a szüleiét. A kérdés tehát elsősorban az: mikor mennyi önállóságot, milyen választási szabadságot tartunk indokoltnak gyermekünk számára.

A cikk ITT folytatódik.