Az evészavarok két szélsőséges esete az anorexia (túlsoványodás) és a bulimia (túlevési rohamok és aztán önhánytatás), amelyekkel már a pszichológia is foglalkozik. Nagyon káros mindkettő, mert a még fejlődésben lévő szervezetet túlságosan megterheli mindkettő. (Bár akármilyen rapid diéta is nagyon káros lehet, hiszen a táplálékmegvonásra a szervezet raktározással reagál, ami miatt bármilyen „bűnözés” után még több kiló marad rajtunk, ezt hívják jojó-effektusnak.)

Az előzőleg említett két típus viszont a túlsúly-problémákon kívül sokkal súlyosabb bajokat is okozhat. Az anorexiában szenvedők gyakran menstruációs problémákkal is küszködnek, de gyomorproblémák, csontritkulás, szívritmuszavar és a folyadékveszteség miatt veseelégtelenség is fenyegetik őket. A bulimia az erőltetett hányás következtében a torok, nyelőcső, gyomor kisebesedését is okozhatja és még a fogakat is tönkreteheti. Akiknél ezek a betegségek kialakulnak, gyakran megváltozik a viselkedésük: kényszeres szokásokat vesznek fel, pl. túlzott testedzés, tökéletességre való eltúlzott törekvés.
 

Dr. Túry Ferenc, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója szerint az evés zavarait többféle tényező is okozhatja. Lehet ez hajlam kérdése is, pl. gyerekkori kövérség miatt sérül valakinek az önképe, esetleg a családban másnál is előfordult már hasonló. Azonban „az evészavart családi feszültségek, vagy a szexualitás kudarcai, vagy szexuális zaklatás is kiválthatja. A már kialakult zavart pedig a betegségfenntartó tényezők, mint például az alultápláltság biológiai következményei stabilizálják.”

„Az evészavar olyan téma, amelyről nem lehet eleget beszélni, hiszen egy olyan alattomos pszichés betegségről van szó, amely – ha nem ismerik fel idejében és kezelik megfelelően, akkor – visszafordíthatatlan következményekkel jár. Ráadásul leginkább a tiniket érinti, hiszen jól tudjuk, ez az a kor, amikor testileg és lelkileg igen sebezhetők.” – fogalmazta meg dr. Mészner Zsófia, az Országos Gyermek-egészségügyi Intézet főigazgatója.

 

Ha a fentiekre utaló jeleket tapasztalunk, veszünk észre ismerősünk, barátnőnk viselkedésén (főként lányokat érintenek a fenti problémák), akkor próbáljuk figyelmeztetni a következményekre és beszéljük rá: forduljon orvoshoz mielőbb!
Ha esetleg ez sikertelen (gyakori, hogy tagadják a problémát), akkor érezzük felelősnek magunkat érte annyira, hogy támogatást, segítséget kérjük a családjától vagy egy pedagógustól.
Léteznek gyógyszerek és igen hatékony terápiás módszerek is, de legfontosabb a szerető közeg és az odafigyelés a betegségek kezelésében, egészen a gyógyulás pillanatáig.