Ha internetes zaklatásról esik szó, elsősorban a facebook jut eszünkbe. Csakhogy a dolog ezen is túlmehet. A netes zaklatás másféle formákat is ölthet, és szinte sosem merül ki egy-egy goromba bejegyzésben valamelyik közösségi portálon.
A hvg-n jelent meg nemrég egy a fenti témával foglalkozó írás. Ezen elsősorban amerikai példákat említenek, de sajnos a világon másutt is egyre gyakoribb, hogy az efféle zaklatások következményeképpen valaki akár a saját életére tör, mert annyira a lelkére veszi és az életét továbbélhetetlennek gondolja valaki.
Az akár súlyos következményekkel járó cyberzaklatás elkövetői leginkább tizenévesek, elszenvedői pedig elsősorban tizenéves lányok, akik megalázottságukban olykor valami visszavonhatatlan lépésre szánják el magukat.
"A cyberzaklatást úgy definiálják, hogy interneten vagy egyéb technológiák, például mobiltelefon segítségével valaki zaklat, ellehetetlenít, vagy kínos helyzetbe hoz valakit.
A Youtube-on is elkezdődött ez a fajta zaklatás, az elkövetőket "haternek" (gyűlölködőnek) hívják, akik mindenhol megjelennek, de főképp azokon a csatornákon, ahol fiatalok magukról beszélnek.
A netes zaklatás különféle formákat ölthet, és szinte sosem merül ki egy-egy trágár posztban. Pletykák, kiközösítés, fiókok feltörése, ismétlődő flamelések (látszólag minden ok nélküli kötözködés, fenyegetés – a szerk.) is előfordulnak egy valódi zaklatóhadjárat során.
A tipikus áldozatok ugyan többnyire fiatal lányok, ám Ryan Halligan, egy hetedikes fiú volt az első, egyértelműen internetes zaklatáshoz köthető öngyilkosság elkövetője, 2003-ban. Azóta szinte elképzelhetetlen, hogy ha valakit ki akarnak készíteni a kortársai, akkor ne nyúljanak a technika adta eszközökhöz, melyek azért különösen veszélyes, mert az örökkévalóságig megőriznek bármilyen rossz pillanatban elkövetett butaságot." - írja a hvg.hu.
Az áldozattá válást persze el lehetne kerülni. Elsősorban természetesen úgy, hogy nem adunk felületet: sokaknak jobban meg kellene gondolnia, hogy milyen képeket tölt fel magáról (de akár privát üzenetként is vigyázzunk, hogy kinek mit küldünk át, nehogy visszaélésre adjon lehetőséget!) vagy akár milyen posztot tesz közzé az aznapi hangulatáról...
Másrészt, ha már gond van, sokan szégyenükben nem mernek szülői vagy tanári segítséget kérni, pedig talán ezt kellene tenniük.
Tihanyi-Konda Szilvia
Kapcsolódó cikk:
