Hogy látják a kamaszokat a szülők? Milyennek észlelik őket a tanárok? Mit gondolnak róluk a barátaik? Hát még az idősebb generációk tagjai? Persze, ne feledkezzünk meg a kisebb testvérekről, akik számára jó vagy rossz példaként járhat elől az elsőszülött...
Milyenek is valójában ŐK? Sokszor maguk sincsenek tisztában azzal, hogy mi történik velük: a testük hirtelen változásnak indul a hormonok hatására - és az érzelmeik is hirtelen egy hullámvasúthoz válnak hasonlatossá. Ez sokak számára zavarba ejtő állapot, meginoghat az önbizalom, hirtelen összezavarodik a serdülőkorba került gyermek.
Az önbecsülés, szilárd, stabil önkép kialakításában fontos szerepe van az otthoni környezetnek ( elsősorban a szülőknek) és természetesen a barátoknak, az iskolai közösségeknek is.
Nagyon fontos a minta: az anya, apa személyisége, viselkedése és a kommunikáció módja, ahogyan beszélnek egymással, gyermekeikkel, az idegenekkel. A szülők szerepe megkérdőjelezhetetlen abban, hogy gyerekeiknek milyen értékrendet adnak át. Számít az is, hogy a családban a felnőttek mennyire vonják be döntéseikbe gyermekeiket és mennyire következetesek a nevelési elveikben.
Az is nagyon fontos, hogy szüleink milyen gyakran dicsérnek vagy szidnak.
Az önbecsülés kialakulása már kicsi gyermek korban elkezdődik. Sőt: már kutatások igazolják, hogy a csecsemőkori kötődés milyen fontos hatást gyakorol a későbbi kamasz évekre!
Ha már babaként megtanuljuk, hogy bízhatunk a szüleinkben és önmagunkban, ha folyamatosan megerősítő visszajelzéseket kapunk, akkor a tudatalattiba is már egy későbbi sikeres ember képét plántáljuk be.
Tihanyi-Konda Szilvia