Nemrég egy újfajta, a kamaszok körében terjedő divatról számolt be az elsősorban tini célközönséget célzó kamaszpanasz.hu. Mivel nagyon témánkba vágó ("mi a probléma a kamaszokkal?") és fontos jelenségre hívja fel a figyelmet, ebben az írásban is erről lesz szó.

A címben feltett kérdésre a válasz természetesen negatív: nem, nem jó ötlet pusztán brahiból bolti lopással bizonyítani vagányságunkat! Ha ugyanis rajtakapnak bennünket, az bizony a legritkább esetben lehet megúszni egy ejnye-bejnyével. Miért kezdenénk felnőtt életünket azzal, hogy rovás esett az erkölcsiségünkön? Jobb tiszta lappal kezdeni...

A régi mondás ezúttal is nagy bölcsességet takar: ahol egységben van a test és a lélek, ott a szellem is egyensúlyban van.
Napjainkban azonban a testkultúrával finoman szólva is komoly gondok vannak a magyar tinédzsereknél (a mozgás hiánya, az egészségtelen táplálkozás mellett a dohányzás, drogok és a sok elfogyasztott alkohol is hozzájárul ahhoz, hogy több tanulmány, cikk egyaránt katasztrofálisnak nevezi a magyar fiatalok egészségügyi állapotát), ráadásul erre ráerősít a számos helyen taglalt média negatív hatása. Ez utóbbiról más alkalommal szeretnék beszélni. Most azonban lássuk, mi lehet a baj fiataljaink testi állapotával!

Sok szülő számára okoz gondot, hogyan vegye rá gyermekét a házimunkára. Egyesek egyszerűen eleresztik a fülük mellett a többszöri felszólítást is, mások esetleg még hisztivel, dührohammal is reagálnak anyjuk jogos kérésére. És vannak olyanok is, akik észérvekkel tudják megindokolni, miért is bliccelték el a takarítást vagy a mosogatást.

Az okostelefonok gyártói és a mobilszolgáltatók karácsony előtt nagy kampányba kezdtek, mellyel elsősorban a fiatalokat célozták. Ezt még a fiatalok körében végzett vélemény-felméréssel is alátámasztották, miszerint szinte minden kamasz örülne egy ilyen telefonnak, tehát garantálható a siker!

Nemrég olvastam egy anyuka blogbejegyzését, ahol azt ecsetelte, mit élt át csemetéje első egész éjjel tartó bulizása során. Az első gondolatom az volt, hogy bár az én édesanyám is ilyen jó fej lett volna annak idején! Aztán eszembe jutott, hogy azért ha baj volt, ő is mindig lélekszakadva rohant akárhova is. Csak éppen előtte és utána napokig mást se hallottam, csak hogy mennyi baj érheti az embert az éjszakában... De ugyebár ez egy szórakozni vágyó tinilányt a legkevésbé sem tántorít el - legfeljebb jobban odafigyel magára. És akkor az anyai intelmek már legalább célba értek.

A fenti mondat sok tizenévest nevelő szülő szájából elhangozhatna... Mégis, ezeket a szavakat egy cikkből kölcsönöztem, amelyet alább idézni is fogok, mert nagyon jól példázza az átlagos tini "világrengető" problémáit.

Az önpusztító cselekedetek közül az egyik legalattomosabb veszélynek titulálhatjuk a dohányzást, amennyiben az már fiatal korban, a csoporthoz-tartozás vagy felnőttebbnek mutatkozás "kényszere" alatt jön létre, alakul ki. A "cigi" sokszor már ott lóg tizenegynéhány évesek kezében is, akik eleinte inkább "kocadohányosként" bulikban gyújtanak rá, aztán szép fokozatosan rászoknak, sokan már el sem tudják hagyni később - vagy csak nagy küzdelmek árán.

Sok szülő panaszkodik a fenti problémáról. Igaz, hogy ez generációról generációra ismétlődő fogas kérdés, mégis, mintha napjainkban megsokszorozódtak volna az efféle gondok. Mi lehet ennek az oka?