Napjaink rohanó világában a szülőknek sokszor sem idejük, sem energiájuk nincs arra, hogy serdülő gyermekük lelkivilágát ápolják. A napi társalgás gyakran nagyjából a következőkre korlátozódik: "megírtad...?", "befizetted...?", "megcsináltad?...", "elvitted...?, "megvetted...?" Ez pedig édeskevés ahhoz, hogy a szülő észrevegye a lehetséges baj előjeleit.

A kamaszkori hangulatváltozások (amik bizony elég gyakoriak) is sokat sejtethetnek, ha valaki odafigyel rájuk. Akinek legtöbb esélye volna ezeket észrevenni és levonni a megfelelő következtetéseket, azok a barátok és a család, hiszen míg az előbbiek töltenek a legtöbb időt nap közben a fiatallal, a családtagok ismerhetik legalaposabban az illető tinit. Egyáltalán nem mindegy viszont, hogy a kapcsolat milyen minőségű és a mindennapi interakciók milyen szinten zajlanak.

Egyes statisztikák szerint egy kamasz gyerekkel csupán átlag napi hét percet foglalkoznak szülei!  Ez rettenetesen kevés idő. De ha egy családban az a mindennapos, hogy a dolgozó felnőttek későn érnek haza (és akkor is a házimunka vagy egyéb "egyszemélyes" tevékenység köti le őket), a gyerek pedig az ideje legnagyobb részét a szobájában, vagy legalábbis a számítógép előtt tölti, hiába is vannak egy lakásban, sőt, talán egy légtérben a szüleivel, lelki és szociális értelemben mégis mérföldekre vannak egymástól: mint az idegenek... Mindez akár a fiatal (nem) tanulására is rányomja bélyegét, ami pedig még veszélyesebb: a szülő nem veszi észre idejében a kialakulófélben levő szenvedélybetegség (dohányzás/alkohol/drogozás) nyomait. 

"Egy átlagos hét végén 350 ezer fő élvez valamilyen drogot, évi 45 millió droghasználat történik. A problémás droghasználók száma 24 ezerre tehető, a drogfüggőké pedig mintegy 14 ezer fő hazánkban."  - hangzott el nemrég egy drogmegelőzés témájú előadáson. 

Dr. Zacher Gábor toxicológus szerint a leghatásosabb prevenció azzal a mintával és értékrenddel kezdődhet el, amelyet a gyerek otthon lát, az elrettentő filmeknek és előadásoknak vajmi kevés eredménye van a megelőzésben.

"Gyakran felteszik nekem azt a kérdést, hogyan lehet a drogokról, illetve a megelőzésről úgy beszélni, hogy az eljusson a gyerekhez. Tapasztalat, hogy az osztályfőnöki órák elrettentő előadásainak gyakorlatilag nulla a hatékonysága. Marad tehát a család, még akkor is, ha tisztában vagyunk vele, hogy a mai kamaszok szüleinek, az X-generációnak, gyakorlatilag semmi tapasztalata nincs a drogokról. Azonban nem is az a cél, hogy „Gyere, fiam, beszédem van veled!”, és letudjuk a dolgot 10 perc alatt. Higgyék el, a mindennapokban sokkal többet lehet tenni a megelőzésért, mint a nagy felhajtással és összehúzott szemöldökkel megejtett hegyi beszédek." - mondta el a szakember.

Tihanyi-Konda Szilvia

Kapcsolódó cikk: Rosszul teszi az a szülő, aki lemarad