Sok kamasz küzd hajproblémákkal, amelyek sajnos gyakran önértékelési gondokat is okoznak. A pattanások és a kilókkal folytatott harcok mellett ez is egy olyan kérdés, amelyre azért lehet megoldást találni. Más a helyzet a frizura megválasztásával...

Mi történik azokkal a gyerekekkel a vakáció alatt, akiket szüleik nem tudnak másra bízni? Miért nő meg minden nyáron az iskoláskorúakkal történt balesetek száma?

A kamaszok szerelmi életéről sokat lehetne filozofálni...akár ott is kezdhetnénk a gondolkodást e témáról, hogy rendszerezzük a fokozatokat. Ugyanis más a (gyakran egyoldalú) "tetszés" kategória, más a sztárok iránti lángolás, más az, amikor ténylegesen "összejövünk" valakivel, de mondjuk pár hét után más más érdekel... és persze ebben a korban is vannak olyanok, akiket jobban megéget az érzés... de többnyire ezek a szerelmek is elmúlnak egyszer, ha nem előbb, akkor érettségi környékén...

Nemrég egy nagyon érdekes írásra bukkantam a blog.hu egy másik szerzőjének oldalán. Mivel a kamaszok problémáiról, pontosabban a pályakezdési gyomorgörcsről szól, hasznosnak látom itt is felhívni a figyelmet erre a cikkre.

Sok szülő nagyon jól kijön apróbb gyermekével, mígnem egy napon azzal szembesül, hogy az egykori engedelmesség, udvariasság már a múlté és a tanulás terén is gondok merülnek fel. "Na, majd én rendre tanítom!" - gondolják, mondják ilyenkor sokan. Csakhogy ezt nem is olyan egyszerű megvalósítani. Különösen akkor nem, amikor a munkahelyi vagy háztartási gondokban megfáradt, jóval harmincon vagy akár negyvenen túli szülő arra is nehezen tud időt szakítani, hogy leüljön elbeszélgetni az immár serdülőkorba lépett csemetéjével...

Nemrég olyan pályázat került meghirdetésre, amelynek témája a fenti cím. Örömre adhat okot, hogy ezek szerint mások is úgy gondolják, hogy ez a terület - legalábbis hazánkban - meglehetősen feltáratlan, viszonylag kevés mű foglalkozik a fiatalok problémáival, a jelenkori magyar kamaszok helyzetével pedig még kevesebb. Ráadásul ezek többnyire szakírók, pszichológusok, stb. általi írások - pedig a hangsúlynak azon kellene lennie, hogy mit gondolnak magukról, jövőképükről maguk a tizenévesek?!?

Az apa hazaér a munkából, és benyit a lánya szobájába.
Egy levelet talál az ágyon, remegő kezekkel olvasni kezdi.

Napjaink rohanó világában a szülőknek sokszor sem idejük, sem energiájuk nincs arra, hogy serdülő gyermekük lelkivilágát ápolják. A napi társalgás gyakran nagyjából a következőkre korlátozódik: "megírtad...?", "befizetted...?", "megcsináltad?...", "elvitted...?, "megvetted...?" Ez pedig édeskevés ahhoz, hogy a szülő észrevegye a lehetséges baj előjeleit.

Ha valaki összeállítaná a családi veszekedések toplistáját, akkor a rendrakás és a rossz jegyek körüli csetepaték mellett a zsebpénz témája minden bizonnyal előkelő helyen szerepelne...

Mindennapi beszélgetések során gyakran felmerül, hogy a magyar emberek mentalitása bizony igencsak negatív, ez pedig természetesen napjaink fiataljaira is kihat. Bár mindennek társadalmi okai is vannak, azért a kérdést nem szabad ennyivel elintézni. Nem jó hozzáállás a "szomszéd tehene" szemlélet, nem foghatunk mindent arra, hogy bezzeg máshol ezért vagy azért  könnyebb felnőni...

Nemrég egy újfajta, a kamaszok körében terjedő divatról számolt be az elsősorban tini célközönséget célzó kamaszpanasz.hu. Mivel nagyon témánkba vágó ("mi a probléma a kamaszokkal?") és fontos jelenségre hívja fel a figyelmet, ebben az írásban is erről lesz szó.

A címben feltett kérdésre a válasz természetesen negatív: nem, nem jó ötlet pusztán brahiból bolti lopással bizonyítani vagányságunkat! Ha ugyanis rajtakapnak bennünket, az bizony a legritkább esetben lehet megúszni egy ejnye-bejnyével. Miért kezdenénk felnőtt életünket azzal, hogy rovás esett az erkölcsiségünkön? Jobb tiszta lappal kezdeni...

Régebbi korokban az volt az általános, hogy a nagyszülők általában szoros kapcsolatot ápoltak a család tagjaival (és viszont) és az unokák tisztelettel kezelték őket, hiszen a szülőktől is azt látták: meg kell becsülni az idősebbeket. Ma vajon mi a helyzet?

A régi mondás ezúttal is nagy bölcsességet takar: ahol egységben van a test és a lélek, ott a szellem is egyensúlyban van.
Napjainkban azonban a testkultúrával finoman szólva is komoly gondok vannak a magyar tinédzsereknél (a mozgás hiánya, az egészségtelen táplálkozás mellett a dohányzás, drogok és a sok elfogyasztott alkohol is hozzájárul ahhoz, hogy több tanulmány, cikk egyaránt katasztrofálisnak nevezi a magyar fiatalok egészségügyi állapotát), ráadásul erre ráerősít a számos helyen taglalt média negatív hatása. Ez utóbbiról más alkalommal szeretnék beszélni. Most azonban lássuk, mi lehet a baj fiataljaink testi állapotával!

Sok szülő számára okoz gondot, hogyan vegye rá gyermekét a házimunkára. Egyesek egyszerűen eleresztik a fülük mellett a többszöri felszólítást is, mások esetleg még hisztivel, dührohammal is reagálnak anyjuk jogos kérésére. És vannak olyanok is, akik észérvekkel tudják megindokolni, miért is bliccelték el a takarítást vagy a mosogatást.

Az okostelefonok gyártói és a mobilszolgáltatók karácsony előtt nagy kampányba kezdtek, mellyel elsősorban a fiatalokat célozták. Ezt még a fiatalok körében végzett vélemény-felméréssel is alátámasztották, miszerint szinte minden kamasz örülne egy ilyen telefonnak, tehát garantálható a siker!

Mitől érzi magát menőnek egy tizenéves? Ha jó cuccai vannak, tetszik az osztály/évfolyam vagányainak, trendi és a szülei elengedik bulizni - ahol persze megmutathatja a haverok/barátnők előtt, milyen jól bírja (?) a cigit, a piát, stb. És persze, ha azzal tud kérkedni (vagy legalábbis tudják róla), hogy szexuálisan felvilágosult és van már ilyen tapasztalata...

Nemrég olvastam egy anyuka blogbejegyzését, ahol azt ecsetelte, mit élt át csemetéje első egész éjjel tartó bulizása során. Az első gondolatom az volt, hogy bár az én édesanyám is ilyen jó fej lett volna annak idején! Aztán eszembe jutott, hogy azért ha baj volt, ő is mindig lélekszakadva rohant akárhova is. Csak éppen előtte és utána napokig mást se hallottam, csak hogy mennyi baj érheti az embert az éjszakában... De ugyebár ez egy szórakozni vágyó tinilányt a legkevésbé sem tántorít el - legfeljebb jobban odafigyel magára. És akkor az anyai intelmek már legalább célba értek.

A fenti megállapítás sokszor megfordul az ember fejében, főként, amikor a hírekben bizonyos megtörtént esetekről van szó: "szerelmi bánatában öngyilkosságot kísérelt meg a kamasz fiú", "eltitkolta terhességét majd a kukába dobta gyermekét a tizenéves anya" és hasonló vagy akár kevésbé szélsőséges példák.