Ismét olyan témához nyúlunk, amelyben szülő kér segítséget megváltozott viselkedésű gyermeke neveléséhez.

Napjainkban egyre inkább önérvényesítők vagyunk, nagyon jól megtanítják nekünk, hogy ebben a szabályközpontú világban vannak bizonyos jogaink és kötelezettségeink. De valahogy a tizenéves korosztály, nagy lázadásában mintha elfeledkezne az utóbbiról.

Egyre többen azt vallják: az e-könyveké a jövő, a hagyományos formátum kora lejárt. Ezzel én személy szerint nem értek egyet, hiszen egy elektronikus könyvolvasóval sosem alakulhat ki az embernek olyan "bensőséges kapcsolata", mint amikor egy jó könyvvel bekucorodsz valahova és kizárod a külvilágot a tudatodból... Sajnos a tények azonban még rosszabbat jeleznek elő: a jövő fiataljainak zöme egyáltalán nem olvas könyvet?

A félévi bizonyítványok kiosztása előtt az én időmben lázas számolgatás folyt, még középiskolában is. Egy gondos szülőt persze nem ért nagy meglepetés, de azért félévzárás előtti hetekben illett egy kicsit jobban igyekezni. Persze, volt, akit ez nem érdekelt és érdekes módon gyakran éppen a legszorgalmasabbak aggódtak leginkább. Talán mert az ő szüleik magasabb elvárásokat támasztottak, mint amire számítani lehetett.

Ezúttal - rendhagyó módon - egy filmkritikát adok közre, amelyet a Filmérték blog hozott le. Egy olyan filmről van szó benne, ami kiközösített kamaszokról szól. Alapja az "Egy különc srác feljegyzései" című könyv. 

Az iskolai kiközösítés, durvább csúfolódások és fenyegetések nem számítanak újdonságnak, az utóbbi években azonban az internet új formát adott ennek. Ez pedig új jellegzetességekkel is jár. Külön veszélye az arcnélküliség, átgondolatlanság, tömegpszichózis, ami sajnos már nem egy esetben halálos kimenetellel járt.

Szilveszterhez közeledve, egyre nagyobb veszélyt jelenthet a petárda vagy tűzijáték az avatatlan kezekben. Nem véletlen, hogy az egész éves tilalmat csak erre az egy alkalomra oldják fel... Persze ez sokakat nem tántorít el attól, hogy "fű alatt" már hamarabb beszerezze és ki is próbálja azt. 

A  telefonszolgáltatók idén is nagy karácsonyi kampányba kezdtek, mellyel elsősorban a fiatalokat célozzák, hiszen manapság melyik kamasz ne örülne egy okostelefonnak?! Csakhogy ez a kis kütyü számos baj forrása lehet...

A közelmúltban az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) pályázatot írt ki a családbarát közgondolkodás népszerűsítésére és a nemek közötti jobb együttműködés elősegítésének támogatására, amelyben a fiatal generáció számára szeretnének ismereteket átadni a sikeres házassághoz, családi élethez. Érdekes kezdeményezés. Azért szomorú belegondolni, hogy már itt tartunk?!?

Különösen akkor vannak nehéz helyzetben a szülők, - legalábbis egy brit felmérés szerint - ha kamasz lányuknak próbálnak ajándékot venni. Az ünnepek közeledtével ez még inkább így van: az élelmes angol tinliányok kívánságlistájának végösszege tetemes summát jelentene. Ha egyáltalán a szülőnek van rá elég kerete... Vajon mi lehet a helyzet nálunk, ahol a szülői költségvetésből még nehezebb kigazdálkodni az egekbe szökő rezsi- és élelmiszerárak mellett az ajándékra szánt ezreseket (tízezreseket)?

Nemrég közzétettek egy amerikai tanulmányt, amely olyan fiatal felnőttek válaszaira épül, akiket kamasz koruktól fogva rendszeresen megkérdeztek az életük alakulásáról és az elégedettségüket, boldogság-érzetüket vizsgálták.
Az eredmény: azok, akik tizenévesen boldognak vallották magukat, fiatal felnőttként jobban kerestek. Felmerül a kérdés: vajon ennek az ellenkezője is igaz?

Egy érdekes problémára hívja fel a figyelmet egy egészségüggyel foglalkozó külföldi oldal. Eszerint nem csupán az jelent egészségügyi kockázatotot, ha a tini valamilyen kisállatot tart a szobájában (ami ugye rendszerint hálószoba is egyben, tehát egy légtérben alszik a gyerek és a házikedvenc), de maga - a kamaszok szobájában gyakori - rendetlenség is komoly betegségek előidézője lehet.

A lassan "lelkileg is beérő" kamaszok folyamatosan keresik a válaszokat a felmerülő problémákra, de még nehezen tudnak kialakítani megnyugtató álláspontot tényleges élethelyzetük és vágyaik eltérésének feloldására, szüleik rájuk vonatkozó terveik és saját elképzeléseik közötti kompromisszum megtalálására. Bizonyos nézőpontból etikusnak és nyitottnak tűnnek, mások véleménye szerint viszont szorongónak és döntésképtelennek.

Régóta tart az a tendencia, hogy a fiatal lányok minél vékonyabbak akarnak lenni, azt gondolván, ettől lesznek sikeresek a férfiak előtt. Erre sajnos a divat is ráerősít, hiszen az óriásplakátokon vékony, csupacsont lányok feszítenek és azt sugallják: csak akkor lehetsz sikeres, ha legalább olyan vékony vagy, mint ők… A legcsinosabb, legtrendibb ruhák is csak a vékonyaknak állnak jól. Persze, hiszen nekik tervezik őket. De a „gebekórság” nem biztos, hogy hosszú távon megéri: egyrészt, az egészségét is kockára teheti, aki túl keveset eszik (sőt, akár a termékenysége is kárt szenvedhet a kóros nem-evéstől!).

Ebben a bejegyzésben újfent egy segítségkérő szülő levelét adom közre. Ezúttal nem társ-oldalunkra érkezett a kérés, az interneten böngészve találtam rá, de annyira fontosnak tartom a felvetését, hogy ide másolom az egész levelet. (Dr. Süli Ágota szakértői válaszát az eredeti helyen lehet elolvasni.)

Mikortól engedi meg egy felelős szülő a gyermekének, hogy együtt aludjon a barátjával/baránőjével? Ez a probléma mindig is nehéz kérdést vetett fel, de napjainkban az anyukák, apukák talán még nehezebb helyzetben vannak. Meddig érdemes tiltani a dolgot (érdemes-e egyáltalán...), vagy jobb inkább engedékenynek lenni és inkább a közelben tudni csemeténket, így talán könnyebb a veszélyt csökkenteni, hiszen otthonunkban mégsem olyan kiszolgáltatott a fiatal?...

Aki e sorokat olvassa, biztosan volt már kamasz - vagy éppen e nehéz időszak éveit tapossa. Ez esetben is tartogathat számára a cikk hasznos információkat és ebből is láthatja: nincs egyedül kusza érzéseivel, bizonytalanságával. Hiszen ezer meg ezer sorstársa küszködik hasonló problémákkal!

Bőrtípustól függetlenül, a tinikorosztálynak szinte mindig baja van az arcával: kinek az orra, kinek a szája nem tetszik, vagy éppen a szeplőit utálja. Azonban eme problémák eltörpülnek, ha egy-két pattanás tűnik elő, vagy éppen több...

Győri János, a Magyar Olvasástársaság elnöke szerint hazánkban a fiúk olvasási hajlandósága problémásabb a lányokénál. Úgy tűnik olvasni férfiatlan dolog, fiúk között nem menő regényekről, verseskötetekről beszélgetni, mert úgy érzik, ezzel a férfiasságuk, egyes esetekben pedig a macsószerepük kerül veszélybe.

Társoldalunk  tanácsadó rovatába érkezett az alább idézett bejegyzés, amelyben a kiskamasz egy korábbi olvasmányát említi, amelyet talán nem kellett volna még elolvasnia, mert a mondanivaló azóta is nyomasztja...