Társoldalunk FÓRUM rovatába érkezett egy értékes és érdekes hozzászólás egy fiatal olvasónktól. Ezt szeretném most megosztani veletek. Természetesen más vélemények is érdekelnek, írj bátran, ha kedved van!

Találtam egy érdekes cikket hasonló témában e blog címéhez. Ezt szeretném most megosztani Veletek.

A szülők gyakran nehéz helyzetben vannak a nagyobb ünnepek alkalmával, főként akkor, ha szűkös a családi költségvetés - ez pedig igen sok magyar házban gondot jelent manapság. A gyermeki vágyak (és a tehetősebb osztálytársak...) "menő cuccokról" szőtt elképzelései sokszor ütköznek a lehetőségekkel.

Bár az amerikai fiatalok között már egyre kevésbé népszerű a facebook, hazánkban használata még terjedőben van. Sőt, a mai magyar kamaszok (de sokszor már a kis tizenévesek is) ezen keresztül bonyolítják társas kapcsolataik nagy részét.
Az egy dolog, hogy ez önmagában paradox helyzet, hiszen hogyan lehet valami "társas", amit egyedül, a gép előtt ülve csinálunk.... A nagyobb baj, hogy ezzel sokan visszaélnek és már tragédiák is történtek a közösségi oldalra valamely "jóakaró" által felrakott kínos fotó vagy kellemetlen hozzászólások, ócsárlások következtében.

Az utóbbi évek-évtizedek egyre inkább a technika térhódításáról szólnak: ma már minden fiatal ért valamilyen szinten a számítógéphez, sokaknak van a telefonján is internet, a virtuális valóság a mindennapjaink része lett. Ebben a felgyorsult világban könnyű túlzásokba esni. Ezért is beszélhetünk a kényszerbetegségek egyik új válfajáról, a számítógép-függőségről vagy sokaknál az internet-függőségről.

Az alábbiakban egy segítségkérő olvasói levelet adunk közre, amely sok tekintetben rávilágít a ma fiataljaival kapcsolatos lehetséges gondokra, elsősorban a veszélyes számítógép-függőségre. A levélre adott válaszunkat - terjedelmi okok miatt - a következő bejegyzésben olvashatják.

A kérdés kissé általánosít, de azért mégis rávilágít a probléma lényegére: napjainkban a körülöttünk lévő világban is egyre több a frusztráció, negatív viselkedés, ez pedig hat egyrészt a családok mindennapjaira is. A szülők is hamarabb elveszítik a türelmüket, könnyebben hangos szóváltásra, akár egy-egy pofon elcsattanására kerülhet sor. Pedig az agresszió csak még több feszültséget okoz és egyéb káros következményei lehetnek.

"Miért nem csináltad már meg?..." "Figyelj rám, ha hozzád beszélek"..." - az efféle mondatok bizonyára mindenkinek ismerősnek tűnnek. Sok szülő - és kamasz! - panaszkodik a tinédzser években bekövetkező örökös hadakozás miatt, melynek lényege gyakran az, hogy a tizenéves miért hanyagolja el iskolai vagy otthoni feladatait, miért felesel és egyáltalán: miért olyan flegma, lusta, nyegle, nemtörődöm - legalábbis a felnőtt szemszögéből.

Elsősorban érzelmi biztonság. Ha ez adott, és a szülő-gyermek kapcsolat erős alapokon áll, jól tudnak egymással kommunikálni és határozott, de nem túl merev szabályok vannak, nagy baj nem történhet, a kamaszéveket várhatóan sikerül majd kisebb súrlódásokkal átvészelni. Ugyanis nincs kőbe vésve, hogy minden tinédzsernek meg kellene "őrülnie" kamasz évei alatt...

Sokan azt hiszik, a szülő feladata kimerül a természetes gondviselésben és abban, hogy biztosítsa a gyerek számára a magas színvonalú szórakoztató-ipari hátteret, hogy mindazt élvezhesse, amit a tudomány és a technika nyújtani tud, és amit a szülő esetleg gyerekkorában nélkülözött. A túlzásba vitt liberalizmus káros következményeit viszont felmérések és kutatások százai, valamint maga az élet igazolják. Sem a szülők, sem a tanárok, de még a munkahelyek sem tudnak mit kezdeni az olyan fiatalokkal, akik mindig is azt tettek, amit akartak, és ha valamihez nem volt kedvük, azt egyszerűen ott hagyták.

"Tavasztól késő őszig vízipipázó tinédzserek lepik el a parkokat, a Dunapartot és a Margitszigetet. A műfaj egyaránt kedvelt a cigiző és az antidohányos körökben, és azt sem lehet mondani, hogy egy bizonyos zenei vagy öltözködési szubkultúrához kapcsolódna e tevékenység. A titka az, hogy remek, szertartásos közösségi időtöltés, és voltaképp veszélytelen, illetve nincs káros mellékhatása."

Sok fiatal lány - és még felnőttek is - küzd önértékelési zavarokkal, vagy más pszichés tünetekkel, amelyek gyakran a testképük, önképük nem elfogadásával függ össze. Egy szélsőséges példa következik az alábbiakban - Skóciából.

A betegszoba.hu-n nemrég jelent meg egy cikk a dohányreklámok kamaszokra gyakorolt hatásáról. A következő bekezdésekben erről olvashattok.

Több, a fenti címet alátámasztó olvasási felmérésről is volt már szó e blog hasábjain. Most egy újabb kutatásról számolok be, ez pedig a Kaposvári Egyetem és az Olvasás Társaság legfrissebb felmérésén alapul.

A legtöbb kamasznak kilenc óra alvásra lenne szüksége, hogy nappal kellően éber tudjon maradni. Ennyit azonban a diákmunka, a korai iskolai órák, a számítógép, a házi feladat vagy a különórák miatt csak igen kevés tizenéves, a kamaszoknak mintegy a 10 százaléka alszik.

A közelmúltban sokkoló hír rázta meg a világot: egy amerikai srác éppen találkára igyekezett kocsijával, amikor halálos balesetet szenvedett el, éppen az utolsó sms-küldése közben...

Az index.hu-n nemrég megjelent egy cikk a digitális média és ez elektronikus eszközök terjedéséről. Ebben - ahogy sok más írásban, tanulmányban is - arról is szó van, hogy a mai fiatalok életét mennyire áthatja az internet-használat. Ennek veszélyeiről pedig nem lehet eleget beszélni.

Nemrég nagyon érdekes előadás hangzott el a fiatalok drogproblémáival kapcsolatosan. Dr. Zacher Gábor nem egyszerűen a társadalom bajai között említi a  tudatmódosító szerek használatát és nem is csupán az egyént szemszögéből közelít. Szociális gondolatokhoz igazodva, a toxikológus ez alkalommal a kamaszok és szüleik közötti kapcsolat fontosságát emelte ki a Szociális Hét megnyitóján "A miértek" címmel tartott beszédében.

Hogy látják a kamaszokat a szülők? Milyennek észlelik őket a tanárok? Mit gondolnak róluk a barátaik? Hát még az idősebb generációk tagjai? Persze, ne feledkezzünk meg a kisebb testvérekről, akik számára jó vagy rossz példaként járhat elől az elsőszülött...

Ha internetes zaklatásról esik szó, elsősorban a facebook jut eszünkbe. Csakhogy a dolog ezen is túlmehet. A netes zaklatás másféle formákat is ölthet, és szinte sosem merül ki egy-egy goromba bejegyzésben valamelyik közösségi portálon.